A két baptista tábor egyesülése hosszú,
évtizedekig tartó folyamat volt. Míg ez véglegesen megtörtént, az erdélyi
magyar baptisták a közösségi egység megőrzése, az államhatalom részéről
tapasztalt támadások közötti megmaradás és a hatékonyabb missziómunka érdekében
sokféle szervezeti formát kerestek maguknak.
Az „elismertek” és a „szabad baptisták” az
utóbbiak kezdeményezésére 1929. január 16-án egyesülést előkészítő konferenciát
tartottak Szilágynagyfaluban. A következő konferenciára azév május 1-én került
sor, amikor a két szövetség tagjai nyilvánosan is bocsánatot kértek egymástól a
múlt sérelmeiért, és elfogadták egymást testvér-szövetségnek. Nagy lépést
jelentett, hogy a Szilágysági Baptista Szövetség ekkor belépett az Országos
Baptista Szövetségbe (Unióba). 1930 februárjában megalakult a Szilágysági
Baptista Hitközség. 1932. december 21-én Szilágynagyfaluban a két tábor újabb
lépést tett az egyesülés felé: együtt alakították meg a Romániai Magyar
Baptista Szövetséget. Ennek elnökéül Lakatos Lajost (Székelyhíd), alelnökéül
Szabó Lászlót (Szilágynagyfalu), titkárául pedig ifj. Bordás Istvánt
(Nagyvárad) választották meg.
1933-ban a hatóságok olyan rendeletet
adtak ki, ami alapként szolgálhatott volna az újbóli üldözésekre, de ugyanakkor
lehetővé tette a körzetek hitközséggé alakítását. Felismerve ebben az egyesülés
lehetőségét, Simonka György ügyvéd vállalta az irányító szerepét 12 hitközség
létrehozásában. Ilonka Mihály (Brassó), Szabó László és Molnár Károly is nagy
részt vállalt ebben a munkában. A hitközségekbe való tömörülés azért is
vállalták az egyes gyülekezetek, hogy függetlenedjenek a Nagyváradi Magyar
Baptista Szövetségtől, amely a vezetők közötti viszálykodások miatt már
összeomlás előtt állt.
A nyelvi szövetségek
(magyar, román, orosz) 1933. november 8-10 között Körösbökényben (Buteni)
megtartott országos konferenciáján a magyarokat képviselő 10 hitközség
képviselői a Magyar Baptista Szövetségben való egyesülésről döntöttek. A Magyar
Baptista Szövetség ügyvezető elnöki tisztségébe Dr. Simonka Györgyöt, az első
alelnöknek Szabó Lászlót, másod-alelnöknek Ilonka Mihályt, főtitkárnak pedig
Molnár Károlyt választották meg. Az egyesülésből kimaradtak a nagyváradi,
egymással pereskedő vezető személyek. Amint az várható volt, hamarosan
összeomlott a nagyváradi központú Elismert Magyar Baptista Szövetség, áldozatul
esett a nyomda, az árvaház és az aggmenház is.
1933-ban – javarészt Molnár Károly
kezdeményezésére - lehetőség adódott arra is, hogy a bukaresti Teológiai
Szemináriumban magyar diákok is tanuljanak. Azévben 8 magyar fiút (Bokor
Barnabás, Dénes Ferenc, Veress Efraim, Kelemen Sámuel, Fejér András, Ilonka
István, Balaton Zoltán és Nagy Pál) és ugyanennyi lányt (Ördög Matild, Fülöp
Sarolta, Ilonka Rózsika, Varga Eszter, Fehér Juliska, László Ilonka, Molnár
Annuska, Józsa Irma) vettek fel. Bíró László és Molnár Károly előadó tanárokként
tanítottak a Szemináriumban.
A négy vezető nagy hozzáértéssel irányította a
Magyar Baptista Szövetséget. A teljes egyesülés érdekében a új szervezési és
működési formát kerestek. 1935. december 7 és 8 között Kolozsváron találkozott
a hitközségek és gyülekezetek 130 küldötte. Ekkor alakították meg a Romániai
Magyar Baptista Konvenciót, amelynek elnöke Szabó László, titkára pedig Molnár
Károly lett. Culmann Gézát és Bíró Lászlót megbízták, hogy missziómunkásoként
látogatva a gyülekezeteket az egységet erősítsék.
A Konvenció lapja az Üdv Üzenete lett. A harmincas években öt baptista
lap jelent meg folyamatosan Erdélyben (Szeretet, Az Igazság Tanúja, Az Igazság
és Szeretet, Az Üdv Üzenete, Ifjúsági élet). A különféle mellékletek mellett a
lapok nagy részének évente megjelenő könyvnaptára és bibliaolvasó vezérfonala
is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése