Magyarországon eleinte a német ajkúak között indult meg a baptista misszió,
a magyarokra csak később terjedt ki. A megtértek közül sokan a Brit és Külföldi
Bibliatársulat alkalmazotaiként, munkatársaiként vitték, terjesztették a
Szentírást országszerte. Az alapszabályzat előírta, hogy a bibliaárusnak,
vagyis a „kolpoltőrnek kötelessége a társulat által kijelölt területeken
házról-házra menni minden válogatás nélkül, és mindenkinek felajánlani a
Szentírást...” A feljegyzések szerint Oncken több mint 2 millió Biblia
terjesztésében működött közre. A bibliaárusok munkája nyomán bibliatanulmányozó
házicsoportok alakultak, amik aztán később alapul szolgáltak a baptista
gyülekezetek létrejöttéhez.
Vojka János (1824-1895) Skóciába költözött, de
levelei bizonyítják, hogy mindvégig figyelemmel kísérte a magyorországi
missziót. Marschall József (1820-?)
itthon maradt ugyan, de olyan lánnyal kötött házasságot, aki később
nemhogy csak nem értékelte az ő szolgálatait, hanem még akadályozta is.
Marschall halálos ágyán állítólag meghagyta, hogy ahol róla a baptista misszió
kapcsán szó esik, intő példaként beszéljenek az ő házasságáról is, hogy a hívő
fiatalok gondolják át jól, kivel akarják életüket összekötni.
Rottmayer János 1866-ban Erdélybe, Kolozsvárra
költözött. Kolozsvár volt az a város, amelyben az idők folyamán a reformáció és
az anabaptizmus sorsát befolyásoló döntések születtek. Mintegy tíz éven át itt
hirdette Dávid Ferenc a gyeremekkeresztség elleni tanokat és más anabaptista
jellegű hitelveket. Rottmayer azt a feladatot kapta a Skót Missziótól, hogy
létrehozva egy bibliaterjesztő központot, a lehető legtöbb személyhez juttassa
el a Szentírást. Ebben a szolgálatban később munkatársakra is talált, akik
közül Grommen Mihály és János a szászok között, Spies Fülöp a Bánságban, Novák Antal és Barabás Gáspár pedig Székelyföldön, Brassó és Nagyszalonta
környékén terjesztette az evangéliumot.
Novák Antal (1828-1877) volt az, aki Nagyszalontán
a Lajos János puskaműves házában létrejött bibliatanulmányozó csoportban igét
hirdetett, amikor Kornya Mihály (1844-1917)
megtérése megtörtént. Novák a Bibliatársulat kerületi konferenciáján
találkozott Meyer Henrikkel
(1842-1919), aki 1873-ban került Budapestre a Brit és Külföldi Bibliatársulat
munkatársaként. A fővárosban nemsokára megalakult a Wesselényi utcai
németnyelvű gyülekezet. Mivel az alapszabályzat szerint az alkalmazottak nem végezhetnek
missziómunkát egy felekezet javára sem, Meyer pedig szinte minden energiáját a
baptista misszióba fektette, a bibiatársulat 1875-től megvonta tőle az anyagi
támogatást. Ettől fogva még nagyobb bevetéssel dolgozott a baptista misszió
terjedéséért a Wesselényi utcai gyülekezetből irányítva, szervezve a nagy
területre kiterjedő munkát. A gyorsan növekvő baptista közösség 1873-tól
számított két évtizedében mind a munkatársak, mind a gyülekezetek vezetését
Meyer Henrik egy személyben látta el.
Beszámolva a nagyszalontai eredményekről Novák
megkérte Meyert, hogy jöjjön el Békés-Gyulára bemerítést tartani. 1875.
augusztus 26-án, csütörtökön, hajnali három órakor Kornya Mihályt és hét társát
- közöttük Tóth Mihályt – Meyer Henrik bemerítette a Fehér-Körösbe. Ez a dátum
nagy jelentőségű azért is, mert Magyarországon mindezidáig szinte kizárólag a
német ajkúak között zajlott a baptista misszió.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése