Molnár Károlyt, az Ifjúsági Szövetség első elnökét
magyar baptista történelmünk egyik leghatásosabb és legsokoldalúbb
egyéniségeként tartjuk számon. Az Arad megyei Ágyán született 1891. január
12-én. Édesapja, id. Molnár Károly (1865-1934) számos magyar gyülekezetet
alapított és irányított a bánáti megyékben.
Molnár Károly megtérése Brassóban történt, ami
után nem sokkal be is merítkezett (1908. szept. 30.) Meyer Henrik által. Hamar
nyilvánvalóvá lett az ifjú lelki szolgálatra való elhívása és készsége: a
kovásznai gyülekezet tagjaként rövid idő alatt komoly igehirdetővé érett. Lőrik
István (1869-1946) körzeti prédikátorral gyümölcsöző szolgálatokat végzett a
székelyföldi úttörő missziómunkában. Itt meg kell jegyeznünk azt is, hogy
Székelyföld első baptista énekkarát ő szervezte meg 1912-ben Kovásznán, és a
csernátoni fúvószenekar létrejötténél is szerepe volt.
1919-1925 között ifjúsági vezetőként szolgált
Aradon, ahol 1924-ben prédikátorrá avatása is megtörtént. 1925. márc. 29-én a
temesvári, többségében magyar anyanyelvű tagokból álló német baptista
gyülekezetből kivált egy 24 tagú csoport, és létrejött a magyar gyülekezet. A
közösség lelkipásztoraként Molnár Károly sokrétű tevékenységet folytatott a
gyülekezetépítésben és a missziómunkában is. Szolgálatának első tíz éve alatt a
Bánságban mintegy 30 új gyülekezet ill. misszióállomás jött létre. Mint az
Ifjúsági Szövetség elnöke, bejárta egész Erdélyt, szervezte az ifjúsági
egyleteket, ízes magyarsággal írt buzdító cikkeket, beszámolókat: „Örömmel és
hálával emlékezem meg körutamról a székelyföldi atyafiak között. Ifjúságomnak
sok drága emléke fűz e néphez. (...) Csak egyet kérek az Úrtól: küldjön ki
munkásokat e nép közé, mely oly éhes és szomjas Isten igéjére, amilyet csak itt
látunk. A nagy baptista testvériséghez is csak egy szavam van, amit a székely
néppel együtt mondok: Erdély bérceiből e hang terjed tovább: / Oldjátok le
szemünkről a vakság fátyolát!” (Szeretet, 1923. nov.)
Molnár Károly irodalmi tevékenysége szakszerű
feltérképezésre és kiértékelésre vár. Versei, elbeszélései, társas jelenetei
hosszú évtizedekig táplálták a baptista népet, és igei irányvonalat szabtak.
1925-ben kiadta az Effata című, a ’90-es évekig nagy népszerűségnek örvendő
verseskötetét. Irányítása alatt 1932-ben létrejött a Temesvári Magyar Baptista
Hitközség, majd a Temesvári Baptista Irodalmi Társaság is, amely célul tűzte ki
egy új lap kiadását, valamint más lelki, irodalmi termékek megjelentetését. 1933
január 1-én az ő szerkesztésében látott napvilágot Az Üdv Üzenete című, 12 oldalas folyóirat, amely rövid időn belül a
magyar baptisták legnépszerűbb lapja lett nemcsak Erdélyben, de Magyarországon,
sőt Amerikában is. Színvonalas cikkek, fényképes beszámolók, humoros, de nevelő
véleménnyilvánítások, nemzeti tudatot erősítő tanulmányok, versek, erdélyi és
külföldi missziós hírek, különféle
rovatok tették színessé, változatossá Az Üdv Üzenetét, amely később a Konvenció
központi lapja lett.
A ’20-as évek és a ’30-as évek első fele minden győzelem és jelentős
eredmény mellett az üldöztetések valamint az „elismertek” és „szabadok” közötti
nézeteltérések időszaka is volt. Régiónként változott a mentalitás, a missziós
módszerek, amiket a különböző táborok különféleképpen értelmeztek. Az
„elismerteket” néha jogosan titulálta szabadosnak, a „szabadokat” néha jogosan
mondta túl konzervatívnak a másik tábor. „A gyülekezetekbe bekerült párbeszédek
ma már színielőadásszámba mentek – olvashatjuk az egyik körlevélben - melyeknek
eddig sem volt semmi üdvös hatásuk. És ma, amint a „Szeretet” közléseiben
olvasható, az előadáshoz illő ruhát vesznek fel és különböző tárgyakat, pl.
lámpát készítenek, s úgy adják elő a társas jeleneteket. Eddig mentek. És van-e
erre szükség? (Körlevél az összes
romániai baptista gyülekezetekhez – Szilágynagyfalu, 1929. március hó 5-én – A
Szilágymegyei Baptista Szövetség misszió bizottsága – Az Igazság Tanuja, 1929.
márc. V.3. szám, 12 old.) A „szabadok” sokáig idegenkedtek a gyülekezeti
alakulatok, ifjúsági egyletek létrehozásástól, míg az „elismertek” közé tartozó
fiatalok látványos társas-jeleneteket, kiállításokat, árveréseket, ünnepélyeket
szerveztek. Molnár Károly körútjai, írásai és Az Üdv Üzenete révén jelentős
mértékben járult hozzá a két tábor végleges egyesüléséhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése