Az erdélyi magyar baptista ifjúság története X.

Az erdélyi magyar baptista gyülekezetekre és az ifjúságra mind a mai napig érezhető hatása van Bokor Barnabás munkásságának. Bokor Barnabás 1911. február 11-én született Székelyhídon, református szülők gyermekeként. Tizenötéves korában megtért, és 1926. augusztus 29-én be is merítkezett Molnár Károly által. Középiskolai tanulmányait a nagyváradi Gojdu liceumban kezdte el, a kolozsvári Református Kollégiumban fejezte be, majd felvételizett a budapesti Zeneakadémiára. Nemsokára meghallotta az isteni elhívást a teljes idejű lelkipásztori szolgálatra, és 1933-ban, 22 évesen egyike volt azon nyolc magyar diáknak, akik felvételizhettek a bukaresti Baptista Teológiai Szemináriumba. 1936. október 6-án lelkipásztorrá avatták a bukaresti magyar baptista gyülekezetben. 1937-ben elfogadta a kolozsvári gyülekezet meghívását; ezévben házasságot kötött Lakatos Juliannával. Egy gyermekük született, Barnabás – aki ma karmester, hegedűművész, zeneszerző és tanár.

Molnár Károly és dr. Bíró László Amerikába való távozása után, 1938. augusztus 11-én megválasztották a Nagyváradi Magyar Baptista Hitközség, valamint az Erdélyi Magyar Baptista Konvenció titkárának, így reá hárult az erdélyi ifjúsági élet szervezésének és irányításának feladata. 1940. november 17-én dr. Somogyi Imre elnök, Baranyai Mihály titkár és Bányai Ferenc misszióbizottsági titkár beikatta a nagyváradi gyülekezet lelkipásztori tisztségébe. 1941-ben a Nagyváradi Magyar Baptista Hitközség elnöke lett. Munkássága nyomán a nagyváradi gyülekezetben végzett különféle szolgálatok még nagyobb szervezettségben még magasabb színvonalra emelkedtek. Az ifjúság nevelésére különösen nagy gondot fordított. 1942-ben ezt írja A Kürt június 15-i számában: „Kinek ajándékozod oda ifjú életed? Kinek a szolgálatába állítod azt? Azt az életet, amely a kifakadás felé induló virágával, a maga tisztaságával, hamvas üdeségével, kedvesen bájos vidámságával, bizakodó reménységével a legszebb az ember életében. De micsoda széppé, gyümölcsözővé teheti azt az életet a mi Úr Jézusunk, ha átadjuk neki!” Bokor Barnabás írásait rendszeresen közölték a lapok, Erdélyben és Magyarországon is, némelyiknek társszerkesztője, és felelős szerkesztője is volt. A kortársak bizonyságtételei mellett fennmaradt írásai, igehirdetései is egy nagyon felkészült, precíz szónokról, íróról tanúskodnak.

1945. szeptemberében sor kerül a nagyváradi protestáns egyházak közös evangélizációs hetére, amely keretén belül Bokor Barnabás „Kiáltás a mélységből” címmel tart prédikációt az evangélikus templomban.  „A negyvenes évek városi vezetősége – írja Antal Ferenc 1986-ban – éppen úgy a nagyfelkészültségű, széles látókörű és mégis csöndes, alázatos és végtelenül szelíd állampolgárt tisztelte és becsülte személyében, akárcsak a már félévszázados életkor felé közelgő egyházi vezetőt, akinek tanácsait készséggel meghallgatták, sőt el is fogadták.” 1948-tól a bukaresti Teológiai Szemináriumban bibliai földrajzot, pásztorációt, keresztyén missziót és beszédfelépítéstant tanított. Különös gondot fordított a magyar diákokkal való személyes kapcsolat ápolására, ami miatt még élő diákjai hálával emlékeznek vissza rá.

A kommunista időszakban a Nagyváradi Hitközség elnökeként sok zaklatásnak, szorongattatásnak volt kitéve. 1966. április 9-én, nagypénteken  hunyt el az erő feletti munkában meggyengült szívvel, 55 éves korában. Úgy gondolunk rá, mint akiről tudjuk, hogy hű sáfárként állt meg a történelmi viszontagságok, a diktatúra támadásai között.