Akik hallják, élnek
Szász Katalin - élt 89 évet - temetésén
2013. november 9., Magyarlápos
János 5: 24-25: Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én
beszédeimet hallja, és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és
nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. Bizony, bizony
mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az
Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.
Ajándék Istentől ez a szép, napsütéses idő. Nem szélben, esőben, sárban kell e temetési istentiszteleten részt vennünk. Száraz a föld, arcunkat lágy szellő simítja, itt-amott zöldek a dombok, és a kertekben nyílnak a virágok – ám jól tudjuk mindannyian, hogy nem a tavasz ez, sem nem a nyár. A csupasz fáktól nem várjuk a rügyfakadást, hanem a jégbe dermedést, és kertjeinkben is rég üresen, kifosztottan porladoznak a valamikor friss, valamikor élettől duzzadó ágyások. Jó darabig gólyát, fecskéket sem fogunk látni, mert itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig… Néhány nap még, s ha megérjük, lassan itt lesz a tél, a csend, a hó – és szívünk jól tudja azt is, hogy egyszer itt lesz a halál. Olyan út előtt állunk, melyről vissza nem fordulhatunk többé. Mert elmegyünk mindannyian – ki előbb, ki utóbb – s ha Jézus hamarabb visszajön, egyszerre változunk át, és e romlandó romolhatatlanságot ölt magára. De nem mindegy, hová megyünk!
Eljön az az idő
– mondta az Úr Jézus – mikor az Isten Fiának szava hallatszani fog. Érthetően,
világosan, döntés elé állító hatalommal fog szólni. És ez az idő most van!
Most, e mai napon, e gyászistentiszteleten, és egyáltalán nem biztos, hogy a
holnapi nap is ez a drága, kegyelmi idő lesz! Most még lehet hallani az Isten
Fiának beszédét, mert Isten Fia beszél! Isten Fiának mondanivalója van! Isten
Fia ma még megtisztel valamennyiünket az Ő szeretetteljes, életre keltő és
vigasztaló szavával, mert fontosak vagyunk számára, és nem akarja, hogy
némelyek elvesszenek. Az Ő beszéde életnek beszéde! Ő maga, Jézus Krisztus a valódi,
nagybetűs Élet! Testvérnőnk – kinek koporsóját ma körülálljuk – vallotta ezt az
igazságot. Tudják a kedves családtagok is, tudja a szomszédság is és mind, akik
ismerték őt, hogy Jézusban volt minden öröme. Akkor volt sugárzóan boldog,
mikor szólt hozzá az isteni szó, és ő értette azt. De most, ím, teste a
ravatalon fekszik, semmit nem észlel abból, ami történik. Nem hallja, amit
mondok, nem hallja az énekeket, nem hallja a fel-feltörő, csendes zokogást.
Testi füleivel semmit nem hall, mert – bár súlyos, sötét e szó – halott. De mit
is olvastunk az igében? Eljő az az idő, amikor a halottak hallják az Isten
Fiának beszédét, és akik hallják, élnek! Hallhat-é egy halott? Milyen halottak
azok, akik hallják a Szót? Kikről beszél itt Istennek igéje? A Biblia azt
tanítja, hogy minden földre született ember halott lelkileg, és híjával van
Isten dicsőségének. Halott lelkileg, mert mert nem keresi az Istent, nem érti
az Istent, és szíve gondolatja szüntelen csak gonosz. A ma született csecsemő
is bűnben fogantatott, és úgy cseperedik fel, hogy benne van minden
rosszaságnak halálos magva. Egyetlen személy volt csupán minden szennytől,
bűntől mentes ezen a világon: Jézus Krisztus, aki asszonytól született, amikor
eljött az időnek teljessége, de örök időknek előtte az Atyától születetett. Ő
maga is megkísértetett mindenben, és megjárta az emberi lét minden mélységét,
és győzött! Dicsőséges Isten Ő! Jézus Krisztus meg tud érteni minden beteget,
minden gyászolót, minden megtört szívűt, minden csalódottat, minden megfáradtat
és megterheltet. Erről, az Ő gyógyító, vigasztaló, sebeket kötöző, kárpótló,
enyhet adó és felszabadító szeretetéről akar most beszélni néked. Arról, hogy
néked adja ma ezt a szeretetet, mert érted adta magát áldozatul már örök
időknek előtte! Hallod-é a szavát ennek a hatalmas Krisztusnak? Kész vagy-é
rádöbbenni arra, hogy bár jössz, mész, dolgozol, beszélsz, bosszankodsz, sírsz,
halott vagy; halott, mert nem jöttél soha a Megváltóhoz bűnbánattal, örök
életért? Kész vagy-é rádöbbenni arra, hogy akinek mozdulatlan teteme fekszik a
ravatalon, az él igazán, mert Jézussal járt, Néki szolgált, s te, aki mindjárt
hazamész, s talán beszélsz valakinek erről a temetésről, halott vagy?! Halott,
mert bár sok jót tettél mostanáig, sokra igyekeztél, Jézus nélkül teltek el
éveid! Halott, mert sok prédikációt hallottál már, de sosem az Úr személyes
üzenetét! Halott, mert nincs hited! Halott, mert nem tudsz szeretni! Halott,
mert nincs élő reménységed, nincs bizonyosságod az üdvösség felől, s ha csontos
kezeivel bekopog a halál egy csendes estelen – vagy pedig hirtelen tör rád,
mint egy szélvihar, hogy elragadjon – semmit nem fogsz tudni mondani, csak a
határtalan ürességet és a pokoli félelmet érzed majd! Felkeresett ma téged az
Istennek átszegzett kezű Fia, és azt mondja: Bizony, bizony mondom néked, hogy aki az én beszédeimet hallja, és hisz
annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem
általment a halálból az életre.
Elhunyt
testvérnőnkről közismert, hogy az utóbbi időben nagyon nehezen hallotta meg a
hozzá intézett beszédet. Közel kellett hozzá hajolni, és gyakran meg is kellett
ismételni a mondottakat. Keveset értett meg az istentiszteleti szolgálatokból,
de jelen volt mégis minden lehető alkalommal. Miért ment el mégis az Úr házába?
Mi kényszerítette őt, hogy ne hiányozzék? Hiszen nem hallott szinte semmit! Az,
kedves testvéreim, kedves végtisztességet tevők, hogy hallott egy belső hangot.
Hallott egy mennyből való hangot, mely megörvendeztette őt. Vasárnaponként,
mikor órájára nézett, egy drága, belső hang szólította: közeledik az idő,
készülni kell a hívők közösségébe, készülni kell az Isten házába! És
engedelmeskedett e hangnak, mint a vándormadarak, ha őszre fordul az idő.
Naponta beszélt hozzá Jézus, amikor öreg Bibliáját kinyitotta. Beszélt hozzá
Jézus, amikor térdre ereszkedett szeretteiért imádkozni. Beszélt hozzá Jézus,
mikor nem tudott aludni éjszaka, és mély sötétség vette körül. Honnan tudom?
Testvérnőnk ragyogó arcú bizonyságtételéből! Hozzád vajon szól Jézus? Hallod-e,
hogy néven nevez? Halljátok-é, kedves gyászoló családtagok, hogy beszél Jézus a
szívetekhez? Boldogok vagytok, ha halljátok, mert akik hallják, élnek!
Jaj, sokan
befogják lelki füleiket, s így elutasítják a vígasztalást, megvetik az igazi
békességet, az örök életet. Mi lesz velük így? A Biblia azt mondja: kárhozatra
mennek. Nem a sír örök csendjébe, nem a halál mozdulatlanságába, nem a végtelen
álomba, nem a megsemmisülésbe, hanem a kárhozatra! Oda, ahol az istennélküliség
minden képzeletet felülmúló gyötrelme uralkodik a teljes sötétség birodalmában.
De Jézus nem akarja, hogy osztályrészed ez legyen! Ezért ajándékozott meg az Ő
kegyelme egy ilyen alkalommal, amikor komolyan szól hozzád. Ha tudod, hogy az
Övé vagy már, a feltámadás és az örök élet reménységével vigasztal. Ha nincs
még Vele élő kapcsolatod, ma ingyen felkínálja. Az élet akkor kezdődik igazán,
amikor a szívben megszületik a bűnfelismerés, a bűnbánat, a bűnvallás az ige
hallatán. A Szentlélek megtérést, újjlászületést munkál, és elmúlik a
bizonytalanság, a halálfélelem. Aki már átélte ezt, az átalment a halálból az
életre. A bűnnek halt meg, és él Istennek ezután! Így lesz számára az élet
Krisztus, és nyereség a fizikai halál. Most van az idő, most van a kegyelmi
idő, mikor a halottak még hallhatják Isten Fiának szavát. Ragadja meg mindenki
ma, aki még nem tette, hogy éljen mostantól fogva örökké!
Imádkozzunk! Drága Jézus!
Elismerjük e koporsó mellett állva, hogy Te vagy az Úr, akinek trónja örökké
megáll, s aki mégis szolgává lett, s megalázkodott a keresztfának haláláig a mi
megmentésünk érdekében. Nem tudjuk megköszönni Néked kellőképpen, hogy
kegyelmes vagy hozzánk beszélni, kinyilatkoztatni a mennyei Atya akaratát.
Hálásak vagyunk
előre ment testvérnőnkért, aki bizonyságot tudott tenni arról, hogy hallja a Te
hangodat, s akinek bizonyságtétele által mi magunk is hallhattuk, hogy van
hozzánk személyre szóló üzeneted. Köszönjük, hogy most, néma ravatala által is
tudsz üzenni nekünk! Köszönjük, hogy nem hallgatsz! Most, amikor kikísérjük e
koporsót a temetőkertbe, kérünk, újítsd meg hitünket, s adj annak, akinek még
nincsen, a feltámadás és az örök élet valósága felől! Légy a gyászoló
családdal, s szólj a megelevenedő emlékképeken keresztül is arról, hogy Te
minden időben megmaradsz változhatatlanul. Szólj újra és újra arról, hogy
boldog ember az, aki bizalmát Tebeléd veti!
Köszönjük az ősz
néma prédikációját, Lelked titkos munkáját a szívek rejtekében! Köszönjük, hogy
a megváltottak örömével gondolhatunk arra a napra, amikor egyszer mi is
elmegyünk, és hogy a hívők kegyelemből kapott bizonyosságával gondolhatunk
közeli eljöveteledre! Megvalljuk, hogy szükségünk van Rád minden pillanatban,
mert Te vagy az Élet. Segíts hűséggel, a szolgálat útján járva követni Téged
most és halálunk óráján! ÁMEN!
