Elhívatásunk, hogy várjuk a mi Urunk visszajövetelét (II.Pét 3: 1-18)

Elhívatásunk, hogy várjuk a mi Urunk visszajövetelét

 DIÁK FÜZET

Alapige: 2Pét 3. 1-18

Központi bibliai igazság: Jézus bizonyosan visszajön, és azt akarja, hogy várakozási időnk az Ő akaratának való engedelmességben töltött, minőségi idő legyen.   

Aranymondat: „Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben.” – 2Pét 3: 14

Az idős suszterhez látogatók érkeztek. Látták, hogy buzgón munkálkodik, de azért megkérdezték tőle: „Mit csinál, bácsi?” Nyugodt hangon, mosolygó szemmel válaszolta: „Várom az Úr Jézust, és közben megfoltozok egy-egy cipőt.” Válaszában a hívő ember életprogramját fogalmazta meg. Elsődleges dolgunk ugyanis az, hogy Isten és emberek előtt való tiszta, szabad lelkiismerettel várjuk vissza a mi Megváltónkat, s közben végezzük mindennapi munkánkat azzal a hozzáállással, ami Őt megdicsőíti. Péter apostol második levelének harmadik fejezetében emlékezteti a testvéreket az Úr visszajövetelére vonatkozó ígéretekre, és kitartásra, türelmes várakozásra bátorítja őket. Folyamatos adventről beszél, az élet minden területét meghatározó készenlétről, amely egyik fő jellemvonása kell, hogy legyen a hívő embernek. Mai igénk három kérdést válaszol meg az eljövendő dolgokkal és azok várásával kapcsolatosan. Fontos tudnunk, mi az pontosan, amit várunk, mi az, aminek a jövőben mi is bizonyosan részesei leszünk. Fontos tudnunk azt is, hogy miért kell nekünk tudatosan a jövőbe tekintenünk úgy, hogy általa egész jelenünket ennek a reménységnek és bizonyosságnak fényében éljük meg. Várakozásunk tárgya és oka mellett elengedhetetlenül fontos tudnunk azt is, hogy milyen módon töltsük a kiszabott időt ahhoz, hogy az a nap ne tolvaj módra lepjen majd meg bennünket.     

Mit várunk? (2Pét 3: 1-13)

A felelet nagyon egyszerű: Jézus Krisztus dicsőséges, második eljövetelét, hatalma és uralma egyértelművé válását mennyeiek, földiek és föld alatt valók előtt. Azonban, amíg ezt várjuk, számítanunk kell a gúnyolódó hitetlenek csípős megjegyzéseire és fellengzős kérdéseire is. Ezek a megnyilvánulások az éretlen, gyenge hívőt megrémíthetik, elhallgattathatják, sőt elgondolkodtathatják: „Lehet benne valami. Csakugyan úgy van az, hogy mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől  fogva van.” Péter által figyelmeztet a Szentlélek, hogy a Krisztust váróknak a támadásokra is számítaniuk kell. Éppen az a tény is, hogy a gúnyolódók száma egyre nő, bizonyítja azt, hogy közel az ítélet napja. Amint a Nóé idejében sem vettek észre az emberek semmit, úgy az Úr eljövetele előtt is megkeményednek, és „szándékosan meg is feledkeznek róla”, hogy egyszer már volt egy rettenetes, víz általi ítélet a föld lakosai fölött. Számítunk tehát a megvetésre, a csúfolkodók hadának támadásaira, és ez csak javunkra és megerősödésünkre szolgál.

Várjuk a látható világ teljes pusztulását. Ezt a pusztulást már sokan megsejtették és hirdetik a Biblia kijelentéseit komolyan nem vevők között is. Ám nem természeti katasztrófa lesz az, ami végigsöpör majd a földön, nem is egy törvényszerűség megszűnésének következménye az űrben, hanem az anyag elemeinek megolvadása, felbomlása és teljes pusztulása az Úr parancsszavára. Péter apostol által már közel két évezrede az atommaghasadás lehetőségének felfedezése előtt nyilvánvalóvá tette Isten, hogy tűz által miképpen semmisül majd meg ez az átok alá rekesztett föld, és a látható, anyagi világ egésze.

Várjuk az új ég és új föld megjelenését, mert Isten megígérte, hogy mindent újjá tesz. Az igazság fog uralkodni ebben az új világban, és semmi sem lesz, ami az igazság, a szentség tökéletességét a legkisebb mértékben is megzavarhatná. Hittel megragadható, emberi képzelőerővel meg sem közelíthető, dicsőséges állapot várományosai vagyunk.

Milyen téves elgondolásokkal találkoztál már a „világ végével” kapcsolatban? Milyen válaszok fogalmazódtak meg benned?            

Miért várjuk? (2Pét 3: 14-16)

Azért várjuk az Úr Jézus eljövetelét, és azért számítunk rá bármelyik pillanatban, mert tudjuk, hogy az Ő igazságával való szembesülést egyetlen ember sem kerülheti ki. Ez a tudat és igaz hit határozza meg gondolkodásmódunkat, életvitelünket, testi-lelki mivoltunkat. Várjuk Őt, mert megtapasztaltuk, milyen a tisztátalanság, az elveszettség állapotában lenni – és habár új életet nyertünk vére árán, képtelenek vagyunk tökéletesen tiszták és feddhetetlenek  lenni. Az Ő kegyelme által tekint Isten szenteknek már most, de amikor Jézus visszatér, teljesen megszabadulunk majd mindentől, ami e létben teher, bűn, törvényszegés, igazságtalanság volt bennünk. A tökéletesség állapotát fogjuk teljes örömében és dicsőségében megélni. Azért várjuk az Urat folyamatosan tisztulásra és szent életre törekedve, mert óhajtjuk a tökéletlent tökéletesre felcserélni; mert nem csupán részlegesen és töredékesen kívánjuk dicsőíteni Megváltónkat, hanem mennyei kiteljesedésben.

A 13-ik versben olvastuk, és a következőkből is egyértelművé válik, hogy az új világban igazság fog uralkodni. Várjuk ezt, mert az igazságtalanság és a hamisság világában élünk; abban a közegben, amelyben erős támadásoknak és kísértéseknek vagyunk kitéve pillanatról pillanatra. A lelki, nemes harc idejét éljük újjászületésünk pillanatától, és sok sebet kapunk, gyakran kimerülünk. Az igazság országában megszűnünk minden fáradalmunktól, és a győztesek örömét éljük majd szüntelen.

Várjuk, mert – valljuk be – sokszor kényelmesek és megkeseredettek vagyunk, és szabadulni szeretnénk végre. De Krisztus eljövetelének látszólagos késlekedése az Ő hosszútűréséről beszél, és ezt kiváltságnak, üdvös dolognak kell tartani. Kiváltság ez a várakozási időszak, mert bizonyságtételünkkel eszközök lehetünk mások hitre jutásában, lelki növekedésében. Habár a magunk részéről siettetnénk az Úr Jézus eljövetelét, mégis hálásak vagyunk, hogy ez nem következett még be, mert még sokan tévelyegnek szeretteink, barátaink, ismerőseink közül. A mi várakozásunknak aktív várakozásnak kell lennie, melyben minden munkánk és megnyilvánulásunk tudatosan és élő reménységgel az Ő akaratának való engedelmességre összpontosít. Ez a békességes készenlét távolról sem a bűntelenség és tökéletesség állapotát jelenti, hanem a minden érdem nélkül való örökbefogadottság kegyelmi állapotát.

Lehet-e bűn e földi életből való elköltözés vagy az Úr eljövetele utáni sóvárgás? Ha igen, milyen esetekben?             

Hogyan várjuk? (2Pét 3: 17-18)

Péter beszél a várakozás mikéntjéről is mind fizikai, mind pedig lelki vonatkozásban. Korábban olvastuk, hogy „szentül és kegyesen kell” (11v.) élnünk. A várakozás idejét abban a tudatban és meggyőződéssel töltjük, hogy Urunk ígéretei mind igazak, és beteljesednek maradéktalanul. Akkor is, ha ennek sok minden és sok mindenki ellentmondani látszik. Úgy várjuk az Ő eljövetelét, hogy ráállunk a megértett igazságokra, és azokhoz szabjuk magunkat, még ha ez a világ szemében bolondságnak látszik is. Minél inkább összpontosítunk az igére és annak gyakorlatba ültetésére, várakozásunk ideje annál inkább tartalmas és minőségi idő itt, az igazságtalanság és romlottság földjén.

Úgy várjuk az Urat, hogy vigyázunk, hogy „az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak.” A helyünkön vagyunk, ébren vagyunk, figyelünk és mozgósítunk – mint az őr a bástyán. Míg ilyen lelkülettel szolgálunk, folyamatosan növekszünk a kegyelemben, az ismeretben.

A kegyelemben való növekedés ebben az esetben a lelki élet egyre magasabbra szárnyalását, egyre minőségibb voltát jelenti. Hogy növekszünk-e ebben a kegyelemben – ami nem az ingyen kapott, üdvözítő kegyelem – tőlünk is nagymértékben függ. Ezért szólít fel az ige a növekedésre. Összegezve: teljes meggyőződéssel, vigyázva, növekedve az ismeretben és a kegyelemben várjuk mi dicsőséges Urunkat.

Az elmúlt hét során mennyire összpontosítottál Jézus eljövetelének várására?  

 

Elhívatásunk, hogy várjuk a mi Urunk visszajövetelét

TANÍTÓ FÜZET

Alapige: 2Pét 3. 1-18

Központi bibliai igazság: Jézus bizonyosan visszajön, és azt akarja, hogy várakozási időnk az Ő akaratának való engedelmességben töltött, minőségi idő legyen.  

Aranymondat: „Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben.” – 2Pét 3: 14

A tanítás célja: A résztvevők egyre tudatosabban, állandó készenlétben várják az Úr Jézus Krisztus dicsőséges megjelenését, hogy a hátralévő időt tartalmasan, maradandó kincseket gyűjtve töltsék el.  

A lecke levezetése

Érdeklődés felkeltése

Az apokalipszis szóval rendszerint a végítéletet és a vele kapcsolatos rettenetes események sorozatát szokták illetni, pedig elsődleges jelentése a függöny lehullása révén feltáruló látványra, megjelenésre utal. Ilyen apokalipszis volt például az elfüggönyözött erkély magasában a császár láthatóvá tétele a feszülten és izgalommal várakozó tömeg előtt. Vagy gondolhatunk a színpadot a közönség elől eltakaró függönyök széthúzására is. Jézus Krisztus visszajövetele is ilyen apokalipszis lesz, amikor minden szem meglátja Őt, azokéi is, akik átalszegezték (Jel 1: 7). Péter apostol úgy nevezi ezt a napot, hogy „az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napja” (7v.), „az Úr napja” (10v.), „az Isten napja” (12v.). Az ószövetségi próféták már rég kilátásba helyezték annak a napnak eljövetelét, amelyen Isten ítélete lesújt az Ő ellenségeire. Péter utal is erre, amikor a hitetlenségben megátalkodottak szavát idézi: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van” (4v.). Az apostol által a Szentlélek feleleveníti a régi próféciákat, de azzal a többlettel, hogy az apokalipszis a Krisztus Jézus megjelenésének napja lesz, aki küriosz (Úr) és Theosz (Isten). A „világ vége” tehát nem csupán egy kozmikus katasztrófa következménye lesz, hanem egy minden részletében megtervezett ítéletnap, ugyanakkor kezdete egy új világ létezésének, „amelyben igazság lakik” (13v.). A mostani alkalomra kijelölt igeszakaszunk alapján arra a kérdésre keressük a választ a továbbiakban, hogy pontosan mi az, aminek elébe nézünk; másodsorban, hogy miért várjuk azt, ami be fog következni, harmadsorban pedig, hogy hogyan kell nekünk töltenünk a várakozás kegyelmi idejét.

 Bibliatanulmány és alkalmazás

Mit várunk? (2Pét 3: 1-13)

Az Újszövetség számos helyen beszél Úr eljövendő napjának rettenetességéről, ugyanakkor csodálatos voltáról. E kijelentések ismeretének fényében válik teljesebbé előttünk a Péter által felvázolt kép, de önmagában ennyi is elég volna, hogy a hívő szív boldogan gondoljon reá. „A mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunkkal” való szeretetkapcsolatunk kiteljesedésének és elhívásunk beteljesedésének napja lesz az! Az apostol a lényegre összpontosít: Jézus megjelenik, hogy ítéletet tartson, a látható, anyagi világ megsemmisül, és létrejön egy teljesen új. Ezt várjuk. Érdemes megfigyelni, hogy közben Isten is vár: azt várja, hogy az emberek megtérjenek. Éppen ezért, míg e nagy napra való várakozásunk közben számítunk az „elvetemültek” (17v.), a „csúfolók” (3v.) egyre erőteljesebbé váló támadásaira, az emberek megtéréshez vezetésével „siettetjük az Isten napjának eljövetelét” (12v.).

Alkalmazás: A tanulmányozásban részt vevők jelenlegi lelkiállapotára lehet következtetni azon kérdésre adott válaszukból, hogy az Úr eljövendő napja kapcsán mi az első gondolat, ami eszükbe jut. Egy még nem hívő embernek elmondott bizonyságtétel során az üdvbizonyosság örömének, vagy pedig az elrettentés hangsúlyával ajánlatosabb beszélni az Úr eljövendő napjáról? Egy-egy mondatban fogalmazzák meg néhányan, mi volt a célja a Szentléleknek, amikor Péter által újra feltárta az Úr eljövendő napjának alapvető mozzanatait!            

 Miért várjuk? (2Pét 3: 14-16)

A fenti alkalmazás utolsó kérdésére adott válaszok révén talán már körvonalazódott, miért is várjuk vissza az Úr Jézust. Most csupán azokra a gondolatokra összpontosítunk, amelyek a 14-16 versek kapcsán fogalmazódnak meg bennünk. Péter apostol beszél a tisztaságra és a feddhetetlenségre való törekvésről. Habár jogilag tiszták és feddhetetlenek vagyunk az Atya előtt a Krisztus áldozatának érdeméért, e földi létben állandó harcot vívunk a test kívánságai, a világ csábításai ellen. Ez az elszánt küzdelem megszűnik majd akkor, ha e romlandó test romolhatatlanságot ölt magára (1Kor 15: 53). Várjuk a megpihenés és a halandóság állapotából való felszabadulás időtlenségének áldott megtapasztalását és a koronát, mert hisszük és tudjuk, hogy nem késlekedik az Úr az üdvösség kegyelemből adott ajándéka mellett a hűség és a jócselekedetek alapján történő megjutalmazásról tett ígéretéről sem. A békességre való törekvésünk során vágyakozva gondolunk arra az országra, melyben a Békesség Fejedelme uralkodik a nyugalom és a szeretet mindent átitató tökéletességében. Hívő várakozásunk és vágyakozásunk azonban nem irányulhat elsősorban a terheink végleges felszámolására, harcaink végleges megszűnésére, de még a dicsőséges, örök jutalomra sem: nekünk mindenek fölött a Krisztus dicsőségét kell szem előtt tartanunk. Ezért van meg bennünk az igyekezet; ezért tartjuk üdvösségnek, kiváltságnak az Ő késlekedésnek látszó hosszútűrését; ezért törekszünk igéjét helyesen megérteni, és vigyázunk arra, hogy ki ne forgassuk a magunk vesztére (16v.). Hisszük, hogy ott, Nála, töredékes  ismeretünk is teljessé válik, és hódoló ámulattal gyönyörködünk majd az Ő szépségének és bölcsességének felfedett titkaiban.

Alkalmazás: Mik a Krisztus eljövetele várásának helytelen indítékai? Mit tudunk meg Péternek Pál apostolhoz való viszonyulásáról a 15-16 versek alapján?   

          

Hogyan várjuk? (2Pét 3: 17-18)

     A végső és az eljövendő dolgokról való ismeret állandó vigyázásra és hitbeli növekedésre kötelezi a hívőket. Vigyázásra, mert az elvetemültek tévelygéseinek sodró ereje van úgyannyira, hogy a biztos meggyőződést el is lehet veszíteni (17v.). Növekedésre, mert az egyre erősebbekké váló kihívásokra és próbatételekre csakis a Krisztus egyre mélyebb megismerésére összpontosító lelkülettel lehetséges győzedelmesen válaszolni. Az ily módon kötelezettségét vállaló hívő ember magatartása is megnyerő bizonyságtétel lehet. Ezt az adventi hozzáállást, szellemiséget a Károli fordítás szent életnek és kegyességnek nevezi a 14-ik igeversben. Gyakorlatban megmutatkozó, hiteles keresztyén életre buzdítja tehát az ige a Krisztus-várók gyülekezetét, mert csak így válhat tartalmassá és áldottá a bűn pusztító erejét sínylő földön eltöltendő időnk.

     Péter levele doxológiával, magasztalással fejeződik be. Az igazságok kinyilatkoztatása, a hívők felé intézett ígéretek és rendelkezések mind-mind a teljességet jelentő egyetlen pontra összpontosítanak: „Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!”

     Alkalmazás: Miben mutatkozik meg leginkább a gyakorlatban, hogy várod az Úr Jézus visszajövetelét? E levél alapján vázoljátok fel, hogyan mutatkozott meg Péter életében az Úr napjának várása! Mit jelent az, hogy „növekedjetek a kegyelemben?”                     

Összefoglalás:

-          az ige világosan elénk tárja az eljövendő dolgok leglényegesebb mozzanatait, amik a következők: Jézus visszajövetele és az azt követő ítélet, a látható világ tűz általi megsemmisülése, igazság-uralta új ég és új föld megjelenése. Egyre többen kételkednek az Úr eljövendő napjáról szóló próféciákban – ez a tény is jelzi, hogy e nap megjelenése nagyon közel van     

-          a hívő emberek várják az Úr napját, hogy terheik és harcaik végleg megszűnjenek, de főképpen azért, hogy Krisztus dicsősége teljes mértékben érvényesüljön mindenek fölött

-          a várakozás idejét a Krisztus akaratának való engedelmesség jegyében kell a hívőknek eltölteniük, mely engedelmesség vigyázásban és lelki növekedésben mutatkozik meg