Ami kerülendő, és amire
törekednünk kell
(DIÁK MUNKAFÜZET)
Alapige: 1Tim 6: 1-21
Központi bibliai igazság: A gyakorlati hívő élet a Sátántól
származó dolgok állandó elutasítását, ugyanakkor az Isten által felkínált javak
állandó igénylését jelenti.
Aranymondat: „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket.
Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra,
szelídlelkűségre.” – 1Tim 6: 11
Mielőtt
alapigénk üzenetén elmélkednénk, olvassunk el egy részletet abból a levélből,
amit egy mai hívő fiatal írt kortársai nevében is az ige hirdetőihez:
„Mondjátok nekünk, hogy egy óra imádkozás többet jelent, mint 10 óra TV vagy
számítógépezés! Mondjátok, hogy nem fogjuk meglátni a Kánaánt, ha azt hisszük,
hogy Krisztus csak egy szikla, mit megütünk, ha vízre van szükségünk! Mondjátok
azt is, hogy Krisztus nem egy elsősegélydoboz, amelyhez csak akkor kell
szaladnunk, ha megütöttük a bokánkat. Krisztus valós segítség életünk minden
pillanatában. Mondjátok nekünk, hogy akik délelőtt 9:25-kor jönnek az
összejövetelre, és a záróének előtt már el is mennek, hogy Krisztus többet volt
a kereszten mint ők a padban (széken)! Mondjátok, hogy a nagyszüleink inkább
meglátogatták az árvákat és özvegyeket vasárnap délután, a három óra alvás
helyett a két vasárnapi istentisztelet között! Három napot böjtöltek, és kemény
fizikai munkát is végeztek, ma pedig sokunknak egy böjtnapja sincs hetente,
pedig mi az irodák melegében üldögélünk. Mondjátok, hogy nagyszüleink minden
prédikáció alatt sírtak, mi legtöbbször nevetünk!”
A
hívő embereknek minden időben mennyből való útmutatásra van szükségük a hiteles
és áldott keresztyén élet megélésének göröngyös és meredek útján. Timóteus
korával ellentétben ma már kezünkben van a teljes kinyilatkoztatás tökéletes
kánonja, az egyedül elégséges Szentírás. Pál apostolt Isten Lelke tette
alkalmassá, hogy levelei által helyes irányt mutasson az ifjú szolgatársnak és
még nagyon sokaknak az élet kihívásai és kérdései labirintusának közepette.
Nekünk is ezekre a tanításokra, figyelmeztetésekre van szükségünk. Az ige
alapján két lényeges kérdést fogunk megvizsgálni: mit kell kerülnünk, illetve
mire kell törekednünk Urunk akarata szerint, hogy lelki életünk bővölködő
legyen az Ő dicsőségére.
Kerüljük a tiszteletlenséget, a
tévtanításokat és az anyagiasságot! (1Tim 6: 1-10)
Az ember természeténél fogva
kényelmes, kárörvendő, bosszúálló, tiszteletlen, énközpontú. A hívőt is gyakorta
megkísérti, hogy ily módon nyilvánuljon meg – ha nem is látványosan, legalább
az érzelemvilág titkos szintjén. Főleg akkor van ez így, amikor alárendeltségi
viszonyba kerül embertársával, lelki testvérével, és úgy érzi, méltatlan hozzá
ez az állapot. Pál apostol korának hívő rabszolgái sem voltak könnyű
helyzetben, mert „iga alatt görnyedező” emberek voltak. Az uruk iránti
tiszteletlenség megnyilvánulhatott a kötelesség elhanyagolásában, undor
érzetében, hát mögötti becsmérlésben, és folytathatnánk hosszan a sort. Isten
arra figyelmezteti a szolgákat – ma már mondhatjuk így: alkalmazottakat – hogy
feljebbvalóikat „méltassák teljes tiszteletre, hogy Isten nevét és a tanítást
ne káromolják miattuk.” A teljes tiszteletre
buzdító isteni figyelmeztetés vonatkozott a keresztyén rabszolgatartó
fennhatósága alatt élőkre is. Egyszer
ilyen tanácsot adott egy egyébbként komoly lelki életet élő, hívő munkáltató
egy másik hívőnek: „Csak atyafiakkal ne dolgoztass, mert – testvér ide, testvér
oda – azt veszed észre, jól ráfizettél, a munka meg nincs rendesen elvégezve!”
Az egy lelki közösséghez való tartozás munkaviszonyban sem szolgáltat semmiféle
alapot a felelőtlenségnek, a másik kihasználásának, a méltánytalanságnak, hanem
ellenkezőleg: a Krisztusban megváltottak „annál szívesebben” kell, hogy egymás
felé szolgáljanak kölcsönös tiszteletadásban és szeretetben.
Egy másik dolog, amit kerülni
kell, a tévtanítás, és az abból fakadó világias, sőt ördögi magatartás. A két
héttel ezelőtti tanulmányban arról volt szó, hogy a hamis tanítások elleni
felfegyverkezés legjobb módja az ige minél alaposabb megismerése, és az abban
való gyümölcstermő növekedés. Isten előtt nem csupán az minősül tévesnek,
amikor kijelentett akaratát megmásítják, illetve rosszul értelmezik, hanem az is,
mikor a helyes ismeret mellett az Ő személyével, az Ő dicsőségével, az Ő
szolgálatával nem számolnak a krisztusitól elrugaszkodott lelkületű emberek.
A tévtanítók többségét az
évszázadok folyamán önös érdek és pénzsóvárgás ösztönözte áldatlan munkálkodásra.
A hívő embernek meg kell tanulnia megelégedettnek és hálásnak lenni minden
körülményben, hiszen ez „valóban nagy nyereség” – a földi élet idejére és az
örök időtlenségre szóló, nagy nyereség. A pénz szeretetének az Isten
személyéhez és munkájához való téves, bűnös viszonyulás az alapja. Éppen ezért
kerülni kell a világ pusztulásra fenntartott dolgai iránti indokolatlan
tiszteletet és ragaszkodást, mert ez „az embereket pusztulásba és romlásba
dönti.”
Miként lehet
kimenekedni a tiszteletlenség csapdájából? Lehet-e anyagias a vagyonnal nem
rendelkező, sok pénz után nem sóvárgó hívő ember?
Törekedjünk a krisztusi lelkületre, a
lelki harcban való győzelemre és a jócselekedetekre! (1Tim 6: 11-21)
Ha már nagy vonalakban láttuk,
mit javasol – sőt parancsol! – Pál révén a Szentlélek Timóteusnak és nekünk
elkerülni, nézzük meg azt is, mire kell törekednünk az Istennek tetsző és
boldog élethez! Ez a „kerülés” és „törekvés” egymástól függetlenül nem
gyakorolható.
Első és legfontosabb (mivel
mindennek ez a mozgatórugója) a krisztusi lelkület! Jézusnak nem volt szüksége
„igazságra, kegyességre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre”
törekedni, mert Ő maga e drága lelki javak teljessége. Nekünk viszont szükséges
minél inkább megismernünk Őt, hogy lényének szépsége és dicsősége rólunk
visszatükröződjön. Nélküle csak hamisság szeretői, kegyetlenek, gyűlölködők, a
jóban állhatatlanok, elvadultak tudunk lenni. A törekvés pontosan meghatározott
célt, elszántságot és erőfeszítést feltételez. Mindezekben és mindezek fölött
ott van a kegyelem!
Pál apostol arra is buzdít, hogy
az élet mindennapi kihívásaival, a kívülről és belülről támadó kísértésekkel
úgy álljunk szembe, mint akik elkötelezték magukat a győzelem igérete mellett.
Jézus már végérvényesen megnyerte a háborút, így megalapozta hitharcunk
csatáinak diadalmas kimenetelét, hiszen Ő „a boldog és egyetlen Hatalmasság, a
királyok Királya és uraknak Ura.” Ez igazság feltétel nélküli elfogadása ad
erőt pillanatról pillanatra lelki emberként megállani és elszántan küzdeni.
A krisztusi jellem főképpen
szeretet általi jó cselekedetekben nyilvánul meg, nem kevésszer lelki harcok
árán. Anyagi javaink, a társadalomban és a gyülekezetben betöltött bármilyen
szerepünk, tehetségünk, ismeretünk, egyszóval minden, amink kegyelem által van,
szolgálatra adatott. Ebből következik, hogy a gazdagság fogalma csakis lelki
tartalmában ragadható meg helyesen. A jó cselekedetek általi gazdagodás,
önmagunk, valamint fizikai és szellemi természetű javaink önzetlen, szivélyes,
ám megfontolt osztogatása „jó alapot” jelent a jövendőre nézve.
Amint láthattuk, a gyakorlati hívő élet a Sátántól származó
dolgok állandó elutasítását, ugyanakkor az Isten által felkínált javak állandó
igénylését jelenti. Erre kell
Timóteusnak törekednie, és ezt kell hirdetnie, tanítania a hívők
gyülekezetében. Ez a feladat számunkra is!
Lelki növekedésed érdekében tűztél-e ki az utóbbi hónapokban pontosan
meghatározott célokat, amik eléréséért tudatosan törekedsz?
Ami kerülendő, és amire
törekednünk kell
(TANÍTÓI MUNKAFÜZET)
Alapige: 1Tim 6: 1-21
Központi bibliai igazság: A gyakorlati hívő élet a Sátántól
származó dolgok állandó elutasítását, ugyanakkor az Isten által felkínált javak
állandó igénylését jelenti.
Aranymondat: „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket.
Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra,
szelídlelkűségre.” – 1Tim 6: 11
A lecke levezetése
Az érdeklődés felkeltése
A lecke tanulmányozását lehet szemléltetéssel
kezdeni: mutassuk meg országunk térképét a csoport tagjainak! Tegyük fel, hogy
X település (ahol még sosem jártunk korábban) Hársfa utcájának 102-es száma alá
kell eljutnunk. A csoport tagjai mondják el, miért nem elégséges az ország
térképe, hogy célba érjünk! Milyen segítségek állhatnak rendelkezésünkre az
adott címet megtalálni? A hívő élet is egy utazáshoz hasonlít, melynek végcélja
az Isten országa. Ez az utazás különféle útszakaszok, célkitűzések láncolata,
és hogy biztosan, lehetőleg balesetmentesen, folyton tanulva és erősödve
haladjunk a jó irányba, útmutatásra van szükségünk. Minden helyes útmutatásnak,
vezettetésnek az alapja a teljes Szentírás, mely tökéletesen elegendő, élő
térkép a minőségi utazáshoz és a célbaéréshez. A Bibliából megtudhatjuk, mik
azok a Sátán által felkínált „segítségek”, amiket feltétlenül és állandóan el
kell utasítanunk, és mik azok az Isten által rendelt javak, miket állandóan
igenyélnünk kell a lelki utazásunk során. Mai igeszakaszunkban Pál apostol
megnevez néhány dolgot, amit kerülni kell, illetve amire törekedni kell
életútunk során. Ha éberen követjük ezeket az Istentől jövő tanácsokat,
útmutatásokat, életünk minőségi és áldásokban bővelkedő élet lesz – ugyanakkor
alkalmassá válik arra is, hogy eszköze legyen az isteni útmutatásnak az
üdvösség felé. Beszéljetek arról, milyen állapotban kell lennie, mire kell
figyelnie például egy gépkocsi vezetőnek ahhoz, hogy sem magában, sem másban
kárt ne okozzon, miközben a kitűzött cél felé halad!
Kerüljük a tiszteletlenséget, a
tévtanításokat és az anyagiasságot! (1Tim 6: 1-10)
Amint az alcím mutatja, ezt a tíz
igeverset három szakaszra lehet osztani (1-2; 3-5; 6-10). Ajánlatos, hogy a
csoportból egy-egy személy olvassa el ezeket a szakaszokat hangosan, és minden
szakasz felolvasása után közösen beszéljétek meg az ige üzenetét. Mások
megbecsüléséről már szó volt az előző leckében, ezért érdemes az akkor
tanultakat most feleleveníteni. A tiszteletlenség kerülésének alapja a
szeretetre való őszinte törekvés a Krisztus példája nyomán, és a Szentléleknek
való engedelmesség, amint az ige által vezet kapcsolataink megélésében. Az
evangélium középpontjában Krisztusnak az elveszett emberekért való
váltsághalála és feltámadása áll – üzenete elsősorban az elveszett embert
célozza meg, hogy üdvösségre jusson, nem pedig a társadalmi rendet, hogy
megváltozzon. A megváltozott emberek majd munkálói lesznek a társadalmi rend jó
irányba való változásának. Ez az oka annak, hogy sem Jézus, sem Pál apostol nem
harcolt a rabszolgatartás ellen. Filemon sem kapott felszólítást arra, hogy a
megtért Onézimuszt végleg elengedje, sőt ellenkezőleg! Melyik magatartás
táplálkozik inkább az evangélium lényegéből: alárendelt, kihasznált állapotban
tiszteletadásra és tisztességes munkára törekedni, vagy pedig szabad, független
állapotban, tiszteletlenséget tanusítva haszonra törekedni? Vonjunk párhuzamot
a rabszolgatartás és a mai munkaviszonyok között, bemutatva a hasonlóságokat és
különbségeket! Volt-e olyan eset, hogy munkádat könnyelműbben végezted, amikor
hívő atyafiaknak kellett dolgoznod? Munkaviszonyban az egy lelki közösséghez
való tartozás nem jogosít fel sem a könnyelműségre, sem pedig a másik
kihasználására.
Vizsgáljuk meg a tévtanítókról
szóló verseket (3-5)! Hogyan jellemzi őket Pál apostol? Lehet-e ezt a
jellemzést tiszteletlenségnek nevezni? A 4-ik versben olvasható leírás némely
esetekben sajnos gyülekezeti tagokra is ráillik. Mi az oka ennek? A Krisztus
útjáról – ami a szeretet és az engedelmesség útja – való letérés maga után
vonja az ember lelkületének eltorzulását. Az egészséges hívő élethez nem csupán
a „mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeinek” igazként való elfogadását
jelenti, hanem „a kegyesség szerint való tudományt” (3v.), vagyis annak
gyakorlati megélését is. Ellenkező esetben a hívő ember magatartása a
tévtanítóéval lesz azonos. Emlékeztesd a csoport tagjait a két héttel korábbi
leckében tanultakra a tévtanítások kiszűrésével és elutasításával kapcsolatban!
Az életút másik nagy kihívása az
anyagiakhoz való helyes hozzáállás kialakítása az ige tanítása szerint. Valaki
olvassa fel a 17-ik verset is! Mind a korábban tárgyalt tiszteletlenségnek,
mind pedig a tévtanításnak vannak anyagi vonatkozásai. Beszéljétek meg,
igeversekkel alátámasztva (2v., 5v.), hogy miképpen! Beszéljétek meg azt is,
miért bántja Istent az anyagiasság, illetve hogyan viszonyul Istenhez az
anyagias ember? Az istenfélelem megelégedéssel nagy nyereség, a megelégedés
istenfélelem nélkül viszont nagy veszteség.
Alkalmazás: Mi az,
ami leginkább kiváltja belőled a mások iránti tiszteletlenséget? Hogyan éled
meg, amikor veled szemben tanusít tiszteletlen magatartást valaki? Lehet-e
mondani, hogy a tévtanítás szellemisége uralkodik olyan közösségben, amelyben
az igazságok helyes tanítása mellett pl. félelemből vagy érintettség okán nem
intéznek támadást a világias megnyilvánulások ellen? Hogyan kerülöd ki a
gyakorlatban az anyagiasság csapdáit?
Törekedjünk a krisztusi lelkületre, a
lelki harcban való győzelemre és a jócselekedetekre! (1Tim 6: 11-21)
Láttuk, miket kell elutasítanunk
és elkerülnünk biztonságos utazásunkhoz Isten országa felé, most lássuk meg
azokat a dolgokat is, amiket a most hozzánk szóló ige elénk tár, hogy azokat
megragadjuk! A krisztusi lelkületre, a lelki harcban való győzelemre és a
jócselekedekre való törekvés témáit egyben is tárgyalhatjuk, hiszen szorosan
egybefonódnak, tulajdonképpen egyet is jelentenek: az egészséges hívő ember
magatartását az élet minden területén. Milyennek mutatja be Krisztust Pál
apostol ebben az igeszakaszban? Mik azok a tulajdonságok, amikben
hasonlíthatunk hozzá? A Timóteus és Krisztus „szép vallástételét” (12v és 13
v.) kifejező martüreo szó tanúskodást,
a szemtanú és résztvevő hiteles bizonyságtételét jelenti, ugyanakkor
magábafoglalja a vértanúhalálra való készség meglétét is. Előrehaladásunk a
lelki élet útján állandó harcok közegében zajlik. Jézus maga is mindenben
megkísértetett, és mivel a tanítvány nem lehet nagyobb a mesterénél, nekünk is
próbák alatt kell leélnünk a kiszabott esztendőket. Pál apostol „a hit szép
harcának” nevezi ezt a küzdelmet, másik helyen pedig „nemes harcnak (2Tim 4: 7).”
Ezt a harcot a 11-ik igeversben leírt útmutatás alapján lehet jól megharcolni.
Olvasd fel a csoportnak! A csoport tagjai mondjanak egyet-egyet a Lélek
fegyverzete közül (Ef 6: 14-17)! A krisztusi lelkületű ember nehézségei és minden
harca ellenére a jó cselekedetekre is törekszik, mert ez feladata (18v.), és
Jézus is ebben mutatott példát. A jó cselekedeteket előre elkészítette Isten,
hogy azokban járjunk. Fontos hangsúlyozni, hogy a jó cselekedeteknek nincs
üdvösségszerző szerepük, mert üdvösséget a Jézus vére szerzett és szerezhet
egyedül, a hit által. Az Úr előtt is jó cselekedeteknek minősülő
megnyilvánulások a már megkapott üdvösségről szóló bizonyságtételek.
Alkalmazás: Hogyan
lesz nyilvánvalóvá legegyértelműbben az emberek előtt, hogy krisztusi lelkület
van benned? Mik azok a tulajdonságaid, amik ellen a legtöbbet kell harcolnod?
Hogyan szoktál tudatosan törekedni a jócselekedetekre?
Összefoglalás
-
ahhoz,
hogy a lelki életben előre haladjunk, szükségünk van Isten útmutatására
figyelni, aki a tiszteletlenség, a tévtanítás és az anyagiasság kerülésére
szólít fel
-
az
előhaladás és célba érés másik feltétele a krisztusi lelkületre, a bűn, a
kísértések fölötti győzelemre és a jó cselekedetekre való törekvés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése