Elhívatásunk, hogy kiálljunk az igazság
mellett
DIÁK FÜZET
Alapige: 2Pét 2. 1-22
Központi bibliai igazság: Az
igazság nem más, mint Krisztus
és a krisztusi élet – emellett kell minden hívőnek határozottan kiállnia, és
minden mást elutasítania, ami igazság címkével ajánlja magát.
Aranymondat: „Ezért tehát, testvéreim, álljatok
szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár
beszédünkből, akár levelünkből tanultatok.” – 2Thessz 2: 15
Mostani korunk a
kiállások, a helytállások kora. Saját igazuk érdekében hatalmas tömegekbe
szerveződve utcákra vonulnak az emberek, és szónokolnak, kiabálnak,
jelszavakkal és ábrákkal tele táblákat rázogatnak, zászlókat lengetnek – vagy
csak néma, csendes lépdeléssel adnak „hangot” igazságuknak, sérelmeiknek. Az
igazság képviselőjének tartja magát az is, aki követel, és az is, akitől
követelnek. Jó érvek sorakoznak fel mindegyik oldalon.
Amikor két testvér állandó civakodását megelégelte az
édesapa, leültette őket – egyiket az asztal egyik, másikat pedig az asztal
másik végébe. Középre letett egy korsót, és megkérdezte a fiúkat, hogy mit
látnak. Az egyik azt mondta, hogy egy korsót, festett galambbal az oldalán. A
másik azt mondta, hogy egy korsót, festett tulipánnal az oldalán. Ezzel
próbálta szemléltetni, hogy az igazságnak két oldala van, és néha engednünk
kell a magunkéból, és meg kell ismernünk a másik oldalt is. Szép, nemes és ha
megfogadják, áldásos következményeket hozó gondolat – emberi síkon.
Azonban az isteni igazságok esetében másként áll a helyzet.
Amit Isten jónak mond, az jó. Amit Isten bűnnek nevez, az bűn. Amit Isten a
helyes útnak mond, az a helyes út – bárhogy is érveljenek másként az emberek.
Az isteni igazság semmiféle magyarázkodással ki nem játszható, meg nem
változtatható, és csak egyetlen oldala van. Jézus Krisztus önmagáról jelentette
ki, hogy Ő az igazság, Ő az egyetlen út az Atyához, és Ő az élet is. Aki úgy
él, hogy nem oltatott be a Krisztusba, nem is él igazán, az igazságot nem
ismerte meg, és a kárhozat útján halad. A humanizmus nemes gondolatai, az etika
által előírt vagy megfogalmazatlan magatartásformák is mind-mind tartalmatlanok
Krisztus nélkül. A valódi Krisztust személyesen megismerni, s aztán Őt egyre
jobban és jobban megismerni az Ő szavának való engedelmesség göröngyös, mégis
gyönyörűséges útján – ezt jelenti az igazságban való járás. Egyszóval Krisztus
és a krisztusi élet az igazság. Emellett az igazság mellett kell minden hívőnek
határozottan kiállnia, és minden mást elutasítania, ami igazság címkével
ajánlja magát.
Péter apostol rámutat, milyen áldásokkal jár, ha valaki
megismeri az igazságot, és megmarad abban, ugyanakkor szemléletesen vázolja föl
az igazságtól elfordulók szörnyű állapotát és még szörnyűbb vesztét.
Az igazság mellett
kiállók jutalmat nyernek (2Pét 2: 1-9a)
„Közöttetek is lesznek...” – mondja az apostol. Ez a
„közöttetek” egy áldott közösséget, egy elkülönült kis csoportot takar, melyben
krisztusi egységnek és összhangnak kell uralkodnia. Úgy szól a hívők
gyülekezetéhez, mint egy kiváltságos helyzetben lévő csoporthoz, melyben erős
és erőtlen, régi és olyan tagok, akik „nemrégen szakadtak el a tévelygésben
lévőktől” egyaránt megtalálhatók. Az igazság kőszikláján állnak valamennyien,
és azok a tanítások éltetik, amiket a Szentlélek által ihletett levelek és
bizonyságtételek révén fogadtak be. A szentségre való törekvésben és a
krisztusi tanításban való egység azonban megbomlani látszik, mert belopóztak –
és a jövőben is be fognak lopózni – olyan emberek, akik nem a Krisztus útját
járják, és arra igyekeznek, hogy minél többeket megtévesszenek szabadosságra
épülő felfogásukkal és magatartásukkal. Az igazsághoz ragaszkodó és az igazság
mellett bátran kiálló és színt valló hívők számára azonban jutalmat készített
Isten a mennyekben, de már e földi életre nézve is.
Az egyik ilyen jutalom a kísértésekből való megszabadulás,
amiről a 9-ik versben olvasunk. A lelki szabadság, a győzelem terheket leoldó,
nagy jutalma ez. Megállni a próbában, a csábítások, csapdák közepette tisztán
és feddhetetlenül – drága kincs. Ezzel együtt jár az igaz hívők közösségében
való éltető megmaradás, a szolgálatra való feljogosultság és készség ajándéka.
„Vétkesek között cinkos, aki néma” – írta Babits Mihály. Nem csupán arra
kaptunk elhívást, hogy az igazságot megismerjük, és hogy aszerint éljünk, hanem
arra is, hogy megismertessük ezt az igazságot; arra is, hogy nyíltan kiálljunk
az igazság mellett, ha egyedül maradnánk is, akárcsak Nóé az ő kortársai
között.
Nóéról megjegyzi az ige, hogy az igazság hirdetője volt
(5v.). Nagy magányos az ő lelkiségében, akinek figyelmeztető szavára saját
családján kívül senki sem hallgatott. Nem csak, hogy a hitből való igazság
örökösévé lett (Zsid 11: 7), hanem a fizikai lét számára is megtartotta őt
szeretteivel együtt Isten kegyelme a világot elpusztító özönvíz közepette.
Péter azt mondja, hogy Isten megkímélte őt, miközben nem volt irgalmas az őskor
megromlott világához. Az igazság megismerése, és a belesimulás az igazság egész
életet átformálni képes és irányítani kívánó szándékába sok esetben együtt jár
fizikai áldásokkal is, az életben maradás felbecsülhetetlen értékű ajándékával
is.
A másik példa Lót esete. Megszabadult ő is a pusztulástól,
mely a lakhelyéül választott várost érte. Némely megnyilvánulásával kapcsolatban
lehetnek fenntartásaink, de a 7-ik versben azt olvassuk róla, hogy „szenvedett
az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől”, és a gonoszság szem- és
fültanújaként minden nap gyötrődött lelkében. Tiszta lelkiismeret, erő és
szabadulás a kísértések idején, megtartatás – csak egy néhány azon jutalmak
közül, amiket Isten ad az igazság mellett kiálló gyermekeinek.
Milyen módon áldott meg Isten, miközben és
miután az igazság mellett határozottan kiálltál?
Az igazság ellenségei büntetést kapnak (2Pét 2: 9b-22)
Az igazság ellenségei sok esetben jólfésült, kellemes beszédű, megnyerő
atyafiak képében jelennek meg a hívők közösségében. Nem idegen, furcsa tanokat
hirdetők az ilyenfajta emberek, hanem tagok, akik életében az elmélet és a
gyakorlat, a kegyesség látszata és annak ereje élesen elkülönül. „Szép
szavakkal” (3v.) megtévesztik a testvériséget, jó kapcsolatokat alakítanak ki,
részt vesznek a közösségi, szent alkalmakon is – és szennyfoltokként,
szégyenfoltokként lakmároznak. Van, hogy előkelő tisztségekre is szert tesznek.
Igeszakaszunk „átok gyermekei” (14v.) és „romlottság szolgái” (19v.)
megnevezéssel illeti őket. Megtéretlen emberek ők, akiknek főbb jellemzői
többek között a pénzsóvárgás (15v.), a paráznaság és testiesség (18v.), üres,
fellengzős szólamok (18v.), a bajkeverés. Kutya és disznó természetük nem
változott meg. Erkölcsileg talán megtisztultak valamikor, és megtanultak a
hívők által elvárt módon viselkedni, de a belsőjüket nem Krisztus, és nem a
Szentlélek töltötte ki. Az igazság útjáról információ szintjén tudomásuk volt,
de rajta igazán soha nem jártak. Az ilyeneknek „ez utóbbi állapotuk rosszabb
lesz az elsőnél” (20v.). Egyre mélyebbre és mélyebbre merülnek az Istentől való
távolság posványába, és igyekeznek másokat is magukkal rántani. Ez az állapot
már komoly büntetés.
Egy gyümölcstelen, sokféle undoksággal, képmutatással terhelt élet
lezárásaként büntetés lesz számukra az örökkévalóságba való átköltözés is.
Oktalan állatok módjára fognak elpusztulni, mondja a 12-ik vers – dicstelenül
és teljes reménytelenségben. Utolsó pillanataik e földi létben borzalmasak
lesznek, mert megsejtik, hogy számukra „a sötétség homálya – vagyis az örök
szenvedés, a kárhozat – van fenntartva” (17v.).
Péter óvva inti a hívőket, hogy ne vállaljanak közösséget az ilyen hamis
atyafiakkal, hanem minden körülmények között maradjanak meg az igazságban, és
bátran álljanak ki mellette.
Hogyan értelmezzük a „víztelen források” (17v.)
kifejezést? Mik azok a leggyakoribb megnyilvánulások, amikkel az álhívők
leginkább kárt tesznek gyülekezeteinkben?
Elhivatásunk, hogy kiálljunk az igazság
mellett
TANÁRI FÜZET
Alapige: 2Pét 2: 1-22
Központi bibliai igazság: Az
igazság nem más, mint Krisztus
és a krisztusi élet – emellett kell minden hívőnek határozottan kiállnia, és
minden mást elutasítania, ami igazság címkével ajánlja magát.
Aranymondat: „Ezért tehát, testvéreim, álljatok
szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár
beszédünkből, akár levelünkből tanultatok.” – 2Thessz 2: 15
A tanítás célja: A résztvevők elkötelezzék magukat
a Krisztus Jézus által kijelentett igazságban való megmaradás, és az igazság
nyílt felvállalása mellett.
A lecke levezetése
Az érdeklődés felkeltése
A magukat keresztyénnek vagy kereszténynek tartó
felekezetek és csoportosulások száma több ezerre rúg. Egyetlen közös
jellemzőjük az, hogy mindenik a saját maga tanait és gyakorlatait tartja az
igazsághoz legközelebb állónak. Azonos felekezethez tartozó gyülekezetek között
is hatalmas különbségek vannak, aminek fő okaiként leginkább a földrajzi
elhelyezkedést és a kulturális hatásokat szokás megnevezni. Egy helyi
gyülekezetben is lehetnek különbségek az igeértelmezésben, hiszen „tükör által
homályosan látunk”, és a következő alkalommal látni fogjuk, amint Péter maga is
bevallja, hogy a Pál írásaiban „van néhány nehezen érthető dolog, amelyeket a
tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak” (2Pét 3: 15-16). De hogy az Isten
személyéről, üdvösségszerző munkájáról és a krisztusi életmódról másképpen
gondolkodjanak a tagok, az megengedhetetlen. A lényeges, alapvető dolgokban
biblikus módon egységnek kell lennie, ellenkező esetben a gyülekezet, mint a
kihívottak közössége éppen az életet jelentő tartalmáról mond le. A gyülekezet
tagjainak óvakodniuk kell attól, hogy akár a maguk, akár a közösség életét
eretnekség fertőzze meg, mert az még veszélyesebb, mint a szkhiszma (gör.), vagyis a szakadás. A haireszisz szó eredeti jelentése „választás, döntés”,
következésképpen az eretnekség azt a tanítást, vallásbölcseleti irányzatot
jelenti, amely mellett önként döntenek a megtévesztett emberek. Az eretnekség,
mely az áldások elnyerésének legbiztosabb útjaként határozza meg magát, legtöbbször
alattomos módon szivárog be a hívők közösségébe. Isten személyét, üdvözítő
munkáját és a Szentírás tanításával összhangban megélt lelkiséget veszi
célpontba, és támadja, kiforgatja, megkérdőjelezi a kinyilatkoztatott igét. Ha
már az első században, a Krisztus tanúinak, a pünkösd átélőinek és az apostolok
korának első gyülekezeteiben felbukkantak a Sátán szolgái, ne csodálkozzunk
azon, hogy kétezer esztendő után annyiféle eretnek irányzat, hamis tanítás
burjánzik és élősködik a keresztyénség testében! Beszéljetek róla, miért nem
eretnekséggel állunk szemben, amikor például az egyik testvér a feltétel
nélküli kiválasztást, a másik pedig az ember szabad döntését hangsúlyozza;
amikor egyik a kegyelemben való megmaradás bizonyosságát, a másik a kegyelemből
való kiesés lehetőségét hiszi; amikor egyik jelképesen értelmezi az ezeréves
birodalomról szóló igéket, a másik pedig szó szerint! A csoport tagjai
soroljanak fel olyan valós eretnekségeket, amelyekkel nem idegen
csoportosulásoknál, hanem a saját felekezetük gyülekezeteiben (a helyet nem
muszáj megnevezni) találkoztak! Hogyan kezelték a testvérek ezeket a
helyzeteket?
Bibliatanulmány és alkalmazás
Az igazság mellett
kiállók jutalmat nyernek (2Pét 2: 1-9a)
Az igazság melletti elköteleződés két dologban nyilvánul
meg, és e kettő szorosan összetartozik: határozott megtagadása és elutasítása
mindannak az ige kijelentésétől és szellemiségétől idegen tanításnak, amely a
személyes hitet próbálja megingatni, és a Krisztus követését megakadályozni,
valamint nyílt vállalása az egyértelmű és elszánt harcnak az eretnekség lényege
és térhódítása ellen. Sok gyülekezeti tag nincs felvértezve a tévtanítás
felbukkanásának esetére, ezért Péter apostol által a Szentlélek egyrészt úgy
mutatja be a látható gyülekezetet, mint egy kikezdhető közösséget: „közöttetek
is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek
becsempészni” (1v.); „sokan fogják követni kicsapongásaikat” (2v.); „benneteket
pedig szép szavakkal fognak kifosztani” (3v.). A tévtanítások miatt végleg
elbukó és szellemi-fizikai értelemben fertelmeskedő gyülekezeti tagokról,
akárcsak a hamis prófétákról a fejezet végén kiderül, hogy az „Urat, aki őket
megváltotta” (1v.) – vagyis lehetőséget szerzett nekik a megtérésre – sohasem
ismerték meg igazán. A hívők gyülekezetén a pokol kapui sem vehetnek diadalmat,
de ez nem jelenti azt, hogy az igazakat nem lehet „szép szavakkal” (3v.)
kifosztani anyagi javaikból, vagy a lelki egység biztosította áldásokból.
Az igazságban való megállás és az igazság mellett való
kiállás nagy kihívás ugyan mind a világi színtéren, mind pedig az állandó
támadásoknak kitett gyülekezetben, de minden bizonnyal megélhető, hiszen az
Ószövetség is számos példát sorakoztat fel ennek alátámasztására. Ezek közül
Nóé és Lót lelkiségét és magatartását idézi fel Péter apostol. Olyan emberekét,
akik kortársaik között és miatt sok csalódást, gyötrelmet és gúnyt megélve igaz
lélekkel élték meg a megpróbáltatások és nagy küldetésük idejét. Jutalmuk Isten
naponkénti, hathatós segítsége volt, és a pusztulástól való megszabadulás.
Péter apostol által azt is megigérte a Szentlélek, hogy ha igyekeznek még
jobban megerősíteni elhívatásukat és kiválasztásukat, dicsőségesen – nem pedig,
mint egy tűzön keresztül (1Kor 3: 15) – fognak bemenni a mi Urunk és
Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába (2Pét 1: 11).
Alkalmazás: Az egyik gyülekezetben többek között úgy
védekeztek a tévtanítások ellen, hogy ha bizonyságtételben vagy tanításban valami
nem egyértelműen bibliai gondolat hangzott el, a vezetők az istentisztelet után
azonnal tisztázták a felmerülő kérdéseket a teljes gyülekezet előtt. Hogy
történhet meg az, hogy a hívők között tévtanító bukkanjon fel? Mi a helyes
eljárás, amikor eretnekséget észlelünk a gyülekezetben?
Az igazság
ellenségei büntetést kapnak (2Pét 2: 9b-22)
Soroljuk fel az igéből azokat a kifejezéseket, amik bizonyítják, hogy a
Péter által említett eretnekek sohasem voltak újjászületett, Szentlélek által
betöltött emberek! („gonoszok” – 9v., olyanok, „mint az oktalan állatok,
amelyek természettől fogva megfogásra és levágásra valók” (12v.), „szennyfoltok
és szégyenfoltok” (13v.), „átok gyermekei” – 14v., „romlottság szolgái” – 19v.,
kutyák és megfürdött disznók – 22v. stb.). Ezek az emberek „kapzsik” (3v.),
„vakmerők, elbizakodottak” (10v.), gyönyörködnek a dőzsölésben (13v.), kéjencek
(14v. és 18v.), rabok (19v.). Nem látható tulajdonságok ezek, hanem a hamis
tanítók belső világának röntgenképe. Kívülről megnyerő modorúnak látszó,
kedvességet és jóindulatot tanúsító emberek, akik „szép szavakkal” – de az
érett hívők fülét sértő „üres, fellengzős szólamokat hangoztatva” (18v.) – népszerűségre
tesznek szert; lelki erőt és felhatalmazást színlelve „dicsőséges hatalmakat
káromolnak” (10-12v.); részt vesznek a közösségi étkezéseken, és felkarolni
látszanak – pedig valójában behálózzák – „azokat, akik nem régen szakadtak el a
tévelygésben élőktől” (18v.).
Az ige rettenetes büntetést helyez kilátásba a tévtanítók számára.
Életük már most átok alatti rabszolga-élet (19v.), és állapotuk egyre rosszabb
lesz (20v.) már e földön, mert „büntetések között” rohannak az ítélet napja
felé (9v.). „Gyors pusztulást hoznak magukra” (1v.), és fenn van tartva
számukra a sötétség örök homálya (17v.).
Alkalmazás: Lényeges, hogy ne a jutalom ígérete, vagy a büntetéstől
való félelem, hanem egyedül a Krisztus iránti hála és ragaszkodás formáljon
minket az igazság bizonyságtevőivé a sokféle kihívással, eretnekséggel szemben!
Van-e jogunk a tévtanítást hirdetőre kimondani az ítéletet, hogy „átok
gyermeke?” Milyen lelkület és célok kell, hogy vezéreljenek a tévtanítókkal
szembeni kiállásunk és intézkedéseink során? Lehet-e egy újjászületett hívő
tévtanító?
Összefoglalás:
-
a hívők a
közösségben is ki vannak téve a tévtanítások támadásának, de ha megmaradnak az
igazságban, és kiállnak mellette, jutalomban részesülnek
-
a
tévtanítók, akik nem újjászületett emberek, és sohasem fognak újjászületni,
Isten előtt utálatosak, és már a földön büntetésben részesülnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése