Kövessük az igaz tanítást! (1Tim 4: 1-16)

Kövessük az igaz tanítást!

(DIÁK MUNKAFÜZET)

Alapige: 1Tim 4: 1-16

Központi bibliai igazság: Az igaz tanítás megóv a fölösleges önsanyargatástól és bizonyítani vágyástól, ugynakkor felszabadultan örvendezővé és az igazság példaértékű szolgájává tesz. 

Aranymondat: „Ha ezeket tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen a hit és az igaz tanítás igéivel táplálkozol, amelynek követőjévé lettél.” – 1Tim 4: 6

A nyomozókat, akik többek között a hamisított pénzt hivatottak felismerni, állítólag úgy tanítják meg feladatuk betöltésére, hogy hosszú időkön át tanulmányoztatják velük az állam által kibocsátott, valódi értékkel bíró pénzeket. Minden apró részletet megismernek, meglátják az összefüggéseket úgyannyira, hogy amikor hamisított pénzt látnak, azonnal felismerik, hogy az nem valódi. Nem az értéktelent kell minél inkább megismerniük ahhoz, hogy értéktelenségét megállapítsák, hanem az értékest, az igazit, melynek ismerete által fény derül a hamisításra. Az ember életét egyedül boldoggá tenni képes, igaz tanítást is sokan, sokféleképpen próbálták és próbálják meghamisítani a keresztyénség történetének mintegy két évezrede során. Az igaz tanítás által életet nyert, és az igaz tanítást naponta követni törekvő hívő azonban nem lesz téves kijelentések és Istentől jövőnek hirdetett emberi elgondolások áldozatává. Meg lesz óvva a fölösleges önsanyargatástól és bizonyítani vágyástól, ugynakkor felszabadultan örvendezővé és az igazság példaértékű szolgájává lesz a Léleknek az Igén alapuló munkája által.

Mai igeszakaszunk rávilágít az igaz tanítás megismerésének és követésének fontosságára, mert anélkül nem lehet senki krisztusi.  Egyáltalán nem mindegy az, hogy mi a kegyesség (ezalatt a gondolkodásmód, a jellem és a cselekedetek egyaránt értendők) alapja, miben nyilvánul meg látható formában; milyen lelkület van a vallásos vagy kegyesnek mondott cselekedetek mögött.

Az igaz tanítás megóv a fölösleges önsanyargatástól (1Tim 4: 1-5)

Már Pál apostol idejében felütötték a fejüket olyan tanítások, mik szerint az üdvösség, valamint az Isten és emberek előtt való kegyességben járás feltétele bizonyos törvények, szabályok maradéktalan betartása. A tévtanítók egyes ételek fogyasztását Isten elleni véteknek kiáltották ki, akárcsak a házas életet. Ez a felfogás nem azonos a Krisztus által is tanított és gyakorolt józansággal, mértékletességgel és önmegtagadással. Az efféle aszkézis nem a Lélek gyümölcse.

Veszélyes ez a tanítás több szempontból is. Először azért, mert az üdvösséget feltételekhez köti, pedig Isten kegyelmét ingyen, ajándékként adja, minden előre látott jó cselekedettől és érdemtől függetlenül. Másodszor azért, mert fölösleges terhet ró az emberre – olyan igába hajtja, ami alatt csak görnyedezik, mert az nem az Istentől adott „könnyű és gyönyörűséges” teher. Harmadszor: ez a tévtanítás megakadályoz az Isten dicsőítésében, a hálaadásban. „Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele” – olvastuk a 4-ik versben. Más az, amikor valaki a kegyelem elvesztésétől rettegve nem eszik húst (mint tették ezt sokan a nem létező idegen isteneknek áldozott mészárszéki húsok esetében), és más az, ha valaki önként mond le annak élvezetéről, ami önmagában jó – a gyengébb atyafiak lelkiismeretének védelme érdekében. Isten „nagyobb dicsőségét” – de maiestatis gloria Dei – kell keresnünk akár eszünk, akár iszunk, akár megtartóztatjuk magunkat (attól is, amivel egyébbként hálaadással élhetnénk). A cél mindig a magasztalás, a dicsőítés, a hálaadás – „a Lélek pedig világosan megmondja” az igazság igéjének ismerete által, mely esetekben élhetjük ezt át, és gyakorolhatjuk egyre kiteljesedettebben.

Hogyan viszonyulsz a mai élet olyan dolgaihoz, amiket a Biblia nem nevez meg pontosan (pl. dohányzás, kávé, internet stb.)? Milyen válaszokat adsz, ha ezekről megkérdeznek?

Az igaz tanítás örvendezővé tesz (1Tim 4: 6-11)

Az igaz tanítás örvendezővé tett már akkor, amikor megkaptad bűneid bocsánatát, az örök élet igéretét és a Szentlélek ajándékát. A hívő élet göröngyös útján az Ige – Krisztus tanítása, igéretei, kinyilatkoztatása – az egyetlen biztos örömforrás. Minden emberi hagyományt, tanítást és gyakorlatot az Ige fényében vizsgálunk meg, és értékelünk ki. Nincs más zsinórmérték, nincs más próbakő. Az Ige által megismert Krisztusban gyönyörködni a legtökéletesebb öröm ezen a földön. Öröm az is, mikor a lelki szolgálatban eredményeket érünk el; mikor különleges alkalmakon és helyszíneken lehet áldásokban részünk. De Jézus a kijelentésben való örvendezésre szólította fel a sikeres küldetésből ujjongva visszatérő tanítványait: annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva az életnek könyvében! A felszabadult, folyamatos örvendezésnek egyik feltétele (a Biblia szorgalmas tanulmányozása mellett) a „szentségtörő és vénasszonyos mesék” elutasítása. Ellenállni minden fölösleges adat, ismeret beáramlásának a tudatba, a szívbe: mindennapi kihívásunk, akárcsak ellenállni a kevés – leginkább testi – hasznú önsanyargatásnak, gyakorlatoknak. Az igaz tanítás követéséből fakadó kegyesség azonban „mindenre hasznos” (8v.), mert a jelenvaló életet maradandó áldásokkal árasztja el, és az eljövendő kiteljesedés igéretével vigasztal.

A lelki élet területén mi az, amiben a legtöbb örömödet leled? Mik azok a dolgok – még ha jóknak látszanak is – amiket el kell utasítanod ahhoz, hogy az Igében tudj gyönyörködni és örvendezni?          

          

  Az igaz tanítás alkalmas szolgává formál (1Tim 4: 12-16)

Mint más bibliai személyek esetében, Timóteus is alkalmatlannak mutatkozik emberi szempontból a szentséges, nagy feladatnak megfelelni. Fiatal még, mondhatni tapasztalatlan, éretlen. Ám amint az igaz tanítással betöltekezik, és aszerint él, minden hiányossága ellenére példává magasztosul a hívők közösségében. Az ige uralja beszédét, meghatározza cselekedeteit, növeli a szeretetben, a hitben, megőrzi testi-lelki tisztaságban. Az ilyen élettel szolgáló ember hiteles, elszánt (habár a szolgálat a 10. vers szerint küzdelemmel, fáradsággal jár), áldott – mind magát, mind pedig hallgatóit megmenti (16 v.). Itt nem a kárhozattól való megmentést kell érteni, hanem a hiábavaló érdemszerzéstől, az ellaposodott, példaként nem minősíthető életviteltől való megmentést.

Hogy az igaz tanítás alkalmas szolgává formálhasson, a hívőnek is meg kell tennie a maga részét. Először is gondja kell, hogy legyen az Írás olvasására – egyéni csendességben és nyilvánosan is. Ezzel kell törődnie és foglalkoznia, azaz megismerni mind jobban, kutatni, elmélkedni fölötte. Ezt a tevékenységet Pál „táplálkozásnak” is mondja (6v.), ami nélkül legyengül, megbetegszik a lélek.

Azonban nem elegendő az Ige puszta ismerete az elmélet szintjén! Engedni kell, hogy az igaz tanítás átformáljon, feddjen, ha kell, így gazdagítva és látványos előhaladást eredményezve a lelki dolgokban. Amint az igaz tanítás ismerete haszontalan annak alkalmazása nélkül, úgy az erkölcsös élet is haszontalannak mondható a szeretettel, az igaz tanítással való betöltekezés nélkül. A valódi hívők erkölcsének oka, alapja és ösztönzője nem más, mint Krisztus személye, Krisztus tanítása.

Harmadsorban Timóteus arra kap felszólítást, hogy a benne lévő kegyelmi ajándékokat ne hanyagolja el, hanem törekedjen azokkal minél buzgóbban, a Lélek uralma alatt szolgálni. Hogy mik a lelki ajándékok, az igéből lehet megtudni, mint ahogyan azt is, miként kell sáfárkodni velük úgy, hogy az Isten országát építse. Az igaz tanítás megismerése és követése tehát minőségi hívő életet eredményez, amely e földi életben lelki gazdagságot, temérdek áldást biztosít az Úr minden megváltott gyermekének.

Hogyan nyilvánul meg az, hogy valóban gondod van az igaz tanításra? Milyen látható előhaladást idézett elő nálad az ige az utóbbi hónapokban?

Kövessük az igaz tanítást!

(TANÍTÓI MUNKAFÜZET)

Alapige: 1Tim 4: 1-16

Központi bibliai igazság: Az igaz tanítás megóv a fölösleges önsanyargatástól és bizonyítani vágyástól, ugyanakkor felszabadultan örvendezővé és az igazság példaértékű szolgájává tesz. 

Aranymondat: „Ha ezeket tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen a hit és az igaz tanítás igéivel táplálkozol, amelynek követőjévé lettél.” – 1Tim 4: 6

A tanítás célja: A résztvevők felismerjék, mennyire fontos minél alaposabban megismerni a Bibliában kijelentett tökéletes és elégséges igazságot az állhatatosság és a lelki növekedés érdekében.

A lecke levezetése

Az érdeklődés felkeltése

Tény az, hogy Istennek az emberek számára teljes, tökéletes és elégséges kijelentése a hatvanhat kanonikus könyvet tartalmazó Biblia. Sem elvenni, sem hozzátenni nem szükséges, sőt a Királyok Királya ellen követne el vétket az, aki megpróbálná. Annak ellenére, hogy egy Biblia van, nagyon sokféle, magát keresztyénként meghatározó gyülekezet és szellemi irányvonal lépett színre a történelem folyamán, sőt a számuk napról napra gyarapszik. A felekezeteken és gyülekezeteken belül is találhatók kisebb-nagyobb, szeretetben megélt nézeteltérések a bibliaértelmezés kapcsán, de még szakadásra, elkülönülésre okot szolgáltató nézeteltérések is jelentkeznek. Mi a különbség (ha van egyáltalán) a tévtanító és a Biblia tanítását részlegesen ismerő, éretlen hívő között? Hagyd, hogy a résztvevők kifejtsék a maguk meglátásait! Összefoglalásként a helyes válasz megfogalmazásakor fontos hangsúlyozni, hogy az igazi hívő, ha éretlen is, kész a tanácsokat és a tanítást fogadni, mert növekedni szeretne, és törekszik a krisztusi lelkületre, míg vele ellentétben a tévtanító lekezelő módon, sokszor erőszakosan kioktat, mert meg van győződve, hogy birtokában van a teljes ismeret. Beszéljetek arról is, milyen veszélyeket rejt az igazság felszínes ismerete mind az egyén, mind a hívők közösségére nézve!            

Bibliatanulmány és alkalmazás

Az igaz tanítás megóv a fölösleges önsanyargatástól (1Tim 4: 1-5)

Az igaz tanításban való folyamatos elmélyülésre és növekedésre van szükség ahhoz, hogy a hívő ember élete kiegyensúlyozott legyen, és hogy betölthesse azt a hivatást, amit Isten szánt neki. Vázold fel a résztvevőknek az 1Tim 4 részét, ahogyan a munkafüzetükben is található, és beszélj röviden arról, hogyan látja Isten a bizonyítani vágyón önsanyargató, örömtelen, szolgálatra alkalmatlan lelkületet mind a hívők, mind a megtéretlenek esetében! Az ige mindig ajánlja és követeli is a mértékletességet, az önmegtartóztatást, a józanságot. Isten hatalmas dolgok véghezvitelére és megtapasztalására felhasznált eszközei mind ilyen életet éltek. Legfőbb példaképünk maga az Úr Jézus Krisztus, aki a bevett szokás és tanítások ellenére tudott együtt étkezni a bűnösökkel, de tudott negyven napig is böjtölni. Az Atyával való kapcsolata teljes mértékben kiegyensúlyozott volt, az igaz tanítást megtagadók viszont a szélsőségek emberét letták benne. Milyen mérce alapján ítélték meg az írástudók és farizeusok Jézus tanítását és magatartását? Mi különbözteti meg a helytelen önsanyargatást a bibliai önmegtartóztatástól?

Alkalmazás: A tanulmányozásban résztvevők közül ketten, mintegy szerepjátékként érveljenek egyes ételek fogyasztása vagy a házasélet mellett illetve ellen. Lehetett-e az ifjú Timóteusban az igaz tanítástól elütő önsanyargatásra való hajlam? Melyik az az egyéni lelki gyakorlat, amely révén a hívő ember a leginkább növekedhet lelki téren?

                 

Az igaz tanítás örvendezővé tesz (1Tim 4: 6-11)

Timóteus olyan ember volt, akiben Pál apostol a Lélek vezetése szerint alkalmas személyt látott mások tanítására. Isten kegyelméből mind a képességei, mind pedig erkölcsössége és lelkülete révén alkalmassá lett az evangélizálásra és a tanítványok nevelésére. Tanítói hivatalának gyakorlása során különféle örömöket élt meg, amik állandó formáló hatást gyakoroltak rá. Ilyen szent öröm volt az igaz tanítás, a jó tudomány (6v.) általi táplálkozás öröme. Isten beszédében gyönyörködve alkalmassá vált a jelen idő józan és tartalmas megélésére, ugyanakkor arra is, hogy örvendezzen az eljövendő igéretnek. A Krisztus neve miatti fáradozás és szenvedés kényelmetlenségét messze felülmúlta az az öröm, amit csak az átadott életű, hívő ember tapasztalhat. Beszéljetek arról, milyen tanítást követhetett Timóteus, amikor még az újszövetségi kánon nem volt lezárva!

Alkalmazás: Egy művészeti alkotás látványa, egy irodalmi mű, egy zenedarab, egy kirándulás is okozhat örömet, katarzis-élményt. Miért más az mégis, amikor az igazság beszéde, az ige örvendeztet meg? Általában mi szokott bennetek illetve veletek történni, miután az ige által gerjesztett örömmel telítődtök (kísértések támadnak; fellelkesülés a szolgálatra stb.)? Volt-e olyan eset, amikor szenvedned kellett, mert követted az igaz tanítást, vagy mert határozottan kiálltál mellette?           

          

Az igaz tanítás alkalmas szolgává formál (1Tim 4: 12-16)

Az igaz tanítás követése szeretet nélkül lehetetlen vállalkozás. Isten azt akarja, hogy kijelentett elvárásaihoz híven, Krisztus lelkületével éljük életünket az Ő dicsőségére, mások javára – tartalmasan, örömben, lelkiekben bővölködőn. Amikor Pál arra buzdítja Timóteust, hogy igyekezzen példának lenni a hívők között, nem egy életet megkeserítő, szigorú szabályrendszert állít fel, hanem elé tárja a gazdag, boldog élet receptjét. Ha lehetséges, most két csoportban dolgozzanak a résztvevők. Az egyik csoport készítsen listát arról, mit kell tennie Timóteusnak a saját növekedése érdekében; a másik csoport készítsen listát arról, mit kell tennie Timóteusnak mások irányába való szolgálatként! Miután a csoportok egy-egy képviselője felolvasta, bemutatta a listát, hangsúlyozzátok, hogy a lelki élet e két területe (ti. az önmagunkról való gondviselés és a szolgálat mások felé) szorosan egybefonódik, egyiket sem lehet hangsúlyosabbá tenni. Itt tisztázni kell azt is, hogy a Lélek ajándékait Isten adja, kinek amint akarja, a felhatalmazott emberek kézrátétel által csak kiábrázolják azt a gyülekezet képviseletében, hogy elismerik az isteni elhívást, és készek az együttmunkálkodásra.

Alkalmazás: Hol nehezebb példának lenni: világi környezetben, vagy pedig a hívők közösségében? Említsetek egy személyt, aki példaként hatott rátok, és beszéljetek arról is, hogy példája nyomán mely területeken állt be változás az életetekben! Milyen eszközök, lehetőségek állnak rendelkezésünkre, hogy a Biblia tanítását helyesen értelmezzük? Ezek közül melyekkel élünk leggyakrabban?

Összefoglalás:

-          az önsanyargatás és az önmegtartóztatás nem azonos fogalmak. Isten igéjének igaz tanítása által világosan láthatjuk a kettő közötti különbséget, és azt, miként kell helyesen viszonyulnunk mindkettőhöz lelki növekedésünk és Krisztus bennünk való megdicsőülésének érdekében

-          az igaz tanítás megismerése és követése révén valódi örömben lehet részünk a megpróbáltatások, nehézségek ellenére is, hiszen a valódi öröm, mint a Lélek gyümölcse, nem függ a körülményektől

-          az igaz tanítás amellett, hogy erkölcsös, jellemes emberrekké formál, szolgálatra késztet és képesít Jézus példája nyomán