Rövid elmélkedések

Hamis istentisztelet

Mt 15, 8

Az igaz istentisztelet az igaz Isten személyére és akaratára való igaz ráhangolódás kegyelmi alkalmainak virágbomlása és gyümölcstermése – kitárulkozás a Szeretet felfoghatatlan nagysága előtt. A szív mélyéről az ajkakra kényszerülő vallomás és a mozdulatok hódoló alázatának ünnepe ez, melyben az adni-vágyás boldog indulata teljesen kiszorítja az „én” önző számításait. Az igaz istentisztelet nem merev szabályrendszer, de nem is a pillanatnyi hangulat „Uram, uramozó” csapongása, hanem jézusi magatartás testestől, lelkestől. Nem mindig látványos, de mikor az, Krisztus-arcot idéz. Viszont a szeretet csiráit visszafojtó szívek áporodott levegőjében a tudatlanság, a büszkeség, a félelem vésőivel faragott bálványarc dereng. Neki szól minden halleluja, róla szól minden mozdulat. Habár reá hivatkoznak, az igaz Isten egyszülött Fiában megmutatkozó szeretete itt nem jelent otthont és közeget az istentiszteletnek kikáltott holt szavak és cselekedetek számára. A hamis istentisztelet egy torz istenképre való bűnös ráhangolódás érczengése – elzárkózás a Szeretet elől. Mi hangolódjunk rá teljes szívvel Isten kitárt szívének üzenetére, hogy hiteles legyen imádatunk, bizonyságtételünk szava!   

Álapostolok, csaló munkások

2Kor 11, 13

Az álapostolok és csaló munkások számtalan, nagy csoda-élmény megtapasztalására hivatkoznak – Krisztus munkásai csak a Golgotáról felhangzó „Elvégeztetett!”-re. Az álapostolok és csaló munkások nem tudnak maguknál alkalmasabbat a feladatra – Krisztus munkásai nem tudnak maguknál méltatlanabbat. Az álapostolok és csaló munkások munkálkodnak, mert emberi ösztönök, hagyományok és elvárások követelik ezt tőlük – Krisztus munkásai munkálkodnak, ha e földön minden és mindenki tiltja is őket. Az álapostolok és csaló munkások jövedelmet remélnek, jutalmat várnak – Krisztus munkásai még az életüket is készek odaadni. Az álapostolok és csaló munkások szeretik, ha szolgálják és kiszolgálják őket – Krisztus munkásai szolgálatra törekszenek. Az álapostolok és csaló munkások mindenütt otthon érzik magukat, csak az igazak közösségében nem – Krisztus munkásai olyan lelkülettel bírnak, mely számára az igazak közösségén kívül e földön minden közeg idegen. Az álapostolok és csaló munkások vége cselekedeteikhez méltó lesz – Krisztus munkásainak vége a Krisztus cselekedetéhez lesz méltó. Te kinek a nevében, és miért munkálkodsz?    

  

Hamis tanítók

2Pt 2, 1

A hamis tanítók között legártalmasabbak azok, akik – bár valójában nem tartoznak a hívők lelki közösségéhez – bizalmat élveznek a gyülekezetben. Ez a jóhiszeműségből megelőlegezett, vagy egyes kiváló érdemekért megszerzett bizalom megfelelő közege a „csempészésnek.” A kívülről támadó szorongattatások idején gyémántkeménnyé és fenségesen ragyogóvá edződtek a gyülekezetek, de a belülről ártó eretnekségek alig észlelhető harapásai nyomán már nagyon sok elvérzett. A szervezet összeomlásához elég egy parányi, rákos sejt. E veszedelem ellen az igaz tanításban való elmélyülés által védekezhetünk. Az ige alapos, Lélek szerinti ismerete révén a hamis tanítók belopózásának elejét lehet venni, vagy a már becsempészett eretnekségeket fel lehet ismerni nagyon hamar. Az igaz tanítás nem csak a hamisság elutasítására teszi bátorrá és erőssé Isten választottait, hanem annak hatékony eltávolítására is, ugyanis a hamis tanítók megtűrése nem a Lélek gyümölcse. Tiszta látásra van szükségünk, az igét mind jobban megismerni vágyó, megalkuvás nélküli lelkületre. Imádkozzunk érte, és tegyük is meg, ami a mi részünk, hogy a miénk legyen!                        

  

Hamis csodatevők

2Thessz 2, 9-10

Isten egyszülött Fiában megmutatkozó szereteténél nagyobb jelre és csodára hiába áhítozik az elvakult emberi szív. E legdöbbenetesebb csoda mélységes titkaiba kívánkoznak bepillantani az angyali szemek, mert ehhez képest az el nem hamvadó csipkebokrok sziporkázó lángjai, a vizek áradatában megnyíló ösvények, a Nap gibeoni megtorpanása, a gyógyulások és a feltámadások szépséges csodái távolról sem olyan fényességesek. Az Isten bűnös emberhez lehajló szeretetének dicsősége ragyogja be a mennyei csarnokokat, és annak nevét visszhangozza minden, aki e szeretet hatalmas jeleként vívta meg harcát a Golgota véres keresztjén. Az Istentől jövő csodák a Krisztus nagysága és szépsége előtti teljes önfeladás boldog szolgálatkészségére képesítenek – olyan lelkületre, mely számára Ő, és csakis Ő a lényeg. A Sátán jelei és csodái ott gyökereznek a megfeszített Krisztusnak, a kijelentett igének való hátatfordítás undok szándékában. Nagy jelek és nagy csodák, de a hamis hit romlott gyümölcseit termik. Sokan – még a hívők közül is – kaphatók ezekkel csilapítani az igazság utáni éhségüket. Én lelkem, te egyedül csak Krisztusra nézz!       

Hamis tanítások

Zsid 13, 9

A hamis tanításoknak való behódolás terméketlen idejében a megsújtott értelem duzzadásával egyenes arányban sorvad a szív. S ahogy sorvad, úgy válik egyre súlytalanabbá, s ha nem jött volna a változhatatlan Krisztus, úgy halna benne csírájába minden, ami élet. A ki-kihagyó szívdobbanások ernyedt sóhajai kegyelemért esdekelnek, a tévtanítások pedig recepteket állítanak ki gyógyszerekről és diétákról, az önmegváltás és önmegvalósítás különféle szertartásairól. A betű öl – a Lélek megelevenít! Az Írás szavának Lélektől duzzadó harmat- és olajcseppjei utat találnak a tikkadó talajhoz, a rozsdamarta szív-rugókhoz, és titokzatos módon állítják helyre az Isten által eltervezett rendet. Ebben a rendben helye van a foglyok meglátogatásának, a megelégedettségnek, a szenvedők felkarolásának, a hamisság receptjei széttépésének. Az Ige szavának való boldog engedelmesség rügyfakasztó idejében az elme megújulásával egyenes arányban erősödik a szív egyre emberiesebbé, egyre krisztusibbá. Ez a kegyelem munkája! Ismerjük meg még inkább ezt a Jézusban kinyilatkozatott kegyelmet, hogy szívünk még inkább vágyjon az Ő örömére, kihagyások nélkül dobogni – mert ez a jó!                

Hamis parancsok

Tit 1, 14

Összevont szemöldökök alól kivillanó tekintet-nyilakkal és felemelt ujjak ítéletet kilátásba helyező rázogatásával az örök élet felé vezető úton való járását nem lehet igazgatni senkinek. Az ilyen megnyilatkozás a mesemondókhoz illik, de nem az igazság és a szeretet Istenének kegyelembe fogadott szolgájához! Mert minden szabály és parancsolat, amely a Krisztus áldozatát az üdvösség elnyerése érdekében kiegészíteni-törekvés vágyából született: mese csupán, az igazságtól elfordult emberek fölösleges kíméletlensége. Önsanyargatók, újhold-lesők, szombatnapi lépés-számolók sóhajaitól, dörgedelmeitől és elszánt, de felségesnek nem mondható menetelésének zajától visszhangzik a keresztyénség kétezer esztendős története. Boldog, akinek van füle maghallani a Krisztus Jézus minden koron átívelő, és a szeretet nagy parancsolatán kívüli minden törvényt felülíró „Elvégeztetett!”-jét! Az ilyen ember ajkáról a Krisztus neve árad; összevont szemöldöke alatt könnycseppek csillognak az elveszettek és a tévelygők láttán, s felemelt ujjai a keresztre mutogatnak rendületlenül – ebben áll az ő kíméletlensége.          

  

Hamis krisztusok

Mk 13, 22

A hamis krisztusok ékesen beszélnek. Fehérlő gyöngyökként pereg ki szájukból a szó, és mézillatot áraszt minden mondatuk. Tanításaiknak roppant katedrálisa az ámulók földjén szépen összeáll. A hamis krisztusok jeleket és csodákat tesznek. Szavukra tűz száll alá a levegőégből, szökdel a sánta, reped a kő. A hamis krisztusok megváltást harsognak, és kezük érintése békét adó – de baj van azokkal a kezekkel: nem idézik rajtuk mély sebhelyek a vasszegek emlékét! A hamis kriszusok nem jártak a Golgotán. Éppen ezért az általuk kínált megváltás csak „mintha”-megváltás, és – habár makulátlan erkölcsük csodálatra késztet – életük is „mintha”-élet csupán.

A mi Krisztusunk nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő, és megüresítette magát – ezért tud minket is megüresíteni önmagunktól, megszabadítani a mi atyáinktól örökölt, csodaleső, megtévesztett, hiábavaló életmódunkból. Mióta megtapasztaltatta velünk a mennyei szeretetnek és irgalomnak ezt az éltető csodáját, valami olcsóbbal és kevesebbel nem telik be a lelkünk –  ezért tanítást és vezetést is csak Tőle várunk, akinek egy dicsőséges napon tulajdon szemeinkkel látjuk meg hatalmas, sebhelyes kezét.        

Áltestvérek

Gal 2, 4

Mint fagyöngy a fákból, úgy szívják el a hívők közösségének életerejét az áltestvérek. A tetszetős megjelenés gyilkos szándékot takar. A tekintélyes, kemény tölgyeken képtelen megtelepedni – a fagyöngy mindig puha szövetű fákon ver tanyát, leginkább a szennyezett levegő miatt meggyengült példányokon. A világ és a testiesség áporodott levegőjétől elalélt közösség első osztályú élettér a fagyöngy-lelkületű áltestvérek számára. Ezek az áhított üdeség új színfoltjával jelennek meg, azonban bennük mélyen és titkosan egy rettenetes, mérgező természet munkál: a Krisztus Jézusban szabadságot kapott lelkek szolgasorsba silányításának szándéka; a törvény bálványozásának a Golgotán bemutatott áldozatot becsmérlő lelkülete; a befurakodásnak és kikémlelésnek a Szentlélek természetétől és munkájától teljesen idegen indulatai. „Ezeknek – mondja Pál apostol – egy pillanatra sem engedtünk” (5v.). A felelőtlenség, a kényelem, az elbizakodás, a bűn posványába ejtett vagy hullatott pillanatok jelentéktelennek gondolt idején idegen hajszálgyökerek indulnak utat törni maguknak életünk, lelki közösségünk fájának törzsén és ágain. Kapaszkodjunk mindig erősen a kegyelembe, és úgy szorítsuk egymás kezét!