A magyar baptista misszió
történetében szembetűnő, hogy a különböző történelmi korszakokat általában
három-három szellemi vezető munkássága indította el, illetve jellemezte. Ezek a
személyek egymással szoros testvéri és munkaközösségben élő, közös célokért
küzdő, lelki emberek voltak, akik nevével történelmi kutatásaink során
lépten-nyomon találkozunk. Három férfi volt, aki 1846-ban Oncken hamburgi
gyülekezetéből magyar földre hozta a baptizmus bibliai tanításait: Rottmayer János,
Marschall József és Vojka János. A misszió kibontakozása és a gyülekezetek
megszervezése szintén három, nagyhatású lelkimunkás nevéhez fűződik: Meyer
Henrikéhez, Kornya Mihályéhoz és Tóth Mihályéhoz. Három fiatalember volt, aki a
felekezet állami elismeréséért és a német vezetéstől való függetlenedéséért
indított mozgalmat: Balogh Lajos, Csopják Attila és Udvarnoki András. Erdélyben
az elismertek táborának három kiemelkedő vezetőegyénisége volt: ifj. Bordás
István, Darabont Gyula és Molnár Károly. A szilágysági misszióban és a
megalakult gyülekezetek vezetésében is három úttörő munkás vitte a zászlót:
Szabó László (1881-1966), Kerekes Bálint, akiről ez alkalommal bővebben szó
lesz, és Simon István (1858-1941). Kiss László (1934-2004) lelkipásztor, az erdélyi
magyar baptista történelem legnevesebb kutatója szerint ők hárman képezték a
Szilágysági Szabad Baptista Szövetség „triumvirátusát.”
Talán egyetlen szilágysági gyülekezet sincs (kivéve a
később alakultakat), amelynek krónikájában ne szerepelne Kerekes Bálint neve,
vagy amelynek történelmi tablójáról az ő képe hiányozna. Jellegzetes, hosszú,
fehér bajszával, magas homlokával hamar kitűnik a többi lelkimunkás közül.
Tekintetéből szigorúság, szelídség és műveltség egyaránt sugárzik. Abban az
időben, amikor a legtöbb családban a Biblián, a baptista folyóiratokon és
kalendáriumokon kívül más olvasmányt nem lehetett találni, Kerekes Bálint
könyvtárában képes, történelmi atlaszok, nyelvtankönyvek, református
prédikációs kötetek, gazdálkodással foglalkozó könyvek és szépirodalmi művek
egyaránt fellelhetők voltak. Szüleiről, testvéreiről szinte semmit nem tudunk
azonkívül, hogy reformátusok voltak Biharfélegyházán. Bálint is e faluban
született 1862. szeptember 19-én. Élete során háromszor kötött házasságot. Első
felesége Ercsey Zsuzsánna volt, akit 1885. december 16-án vett feleségül.
Egyetlen gyermekük, Eszter csupán kilenc hónapot élt (1886. szept. 27.-1887.
jún. 21.). 1888. december 9-én elhunyt Ercsey Zsuzsánna is. Nem sokkal később,
1889. február 6-án újra megházasodott. Felesége Kóródi Juliánna (1871. febr.
13.-1921. okt. 6.) lett, aki később engedelmességével és áldozatkészségével
hűséges támasza volt a misszióban. Ebből a házasságból hat gyermek született:
Juliánna (1890. dec. 5.-?), Eszter (1893. márc. 29.-1893. máj. 5.), Zsuzsánna
(1894. márc. 23.-1899. jún. 11.), Eszter (1896. máj. 5.-1965. márc. 11.),
Bálint (1898. jún. 11.-1971. febr. 25.), Benjámin (1906. aug. 4.-1969. márc.
4.).
Kerekes Bálint Kornya Mihály biharfélegyházai
munkálkodásának legelső gyümölcsei közé tartozott. Megtérésének körülményeit
nem ismerjük, de a Kornya-Krónikából és a gyülekezet írott történetéből tudjuk,
hogy a biharfélegyházai gyülekezet alapító tagjai között ő is bemerítkezett
Bihardiószegen, 1894. május 11-én. Ez az ünnepély sokáig emlékezetes volt,
mivel ezalkalommal különböző helyekről 72 személyt merített alá Kornya Mihály.
Kerekes Bálint felesége csak később, 1895-96 között csatlakozott a baptista
hívőkhöz. Az első pillanattól kezdve Kornya Mihály Kerekes Bálintot tekintette
a gyülekezet vezetőjének, és leendő segítségnek a helyi misszióban. Azonban
Kerekes Bálint az első szeretet tüzétől fűtve nem csupán szülőfalujában, hanem
a környező falvakban is munkálkodni kezdett. Rövid idő múlva munkaterületévé
vált az egész Érmellék, és a Szilágyság nyugati része. A család padlásáról
nemrég előkerült egy megsárgult foszlány az asztali Biblia hátsó lapjai közül
Kerekes Bálint saját keze írásával: „Felavatva
lettem 1904. február 4-én.” Korábban csak az évszám volt ismert. Kornya Mihály
általi felavatásától kezdve kerületi vénként úrvacsorát oszthatott, tarthatott
bemerítéseket is.
Az 1900-as évek első évtizedében egyre nagyobb gondot
fordít a szilágysági ugartörésre, és a már meglévő gyülekezetek gondozására.
Ünnepélyekre, közgyűlésekre hívják Biharfélegyházától egész távol eső
településekre is, így egyre kevesebb időt tud családjára és tekintélyes
gazdaságára fordítani. Korábban neves ácsmesterként is sok munkája volt, de a
misszió miatt ezt a foglalkozását is hanyagolja. Sok próbát és szenvedést
kellett kiállnia Krisztus szolgálatában. A Bihar megyei hívők között sokáig
fennmaradt annak emléke, hogy Nyüveden a csendőrök milyen rettenetesen
összetörték. Látva odaszánását és a szilágysági eredményeket, Kornya Mihály azt
javasolja Kerekes Bálintnak, hogy családjával együtt költözzön a Szilágyságba,
ahol a lelkimunkásra ezekben az időkben igen nagy szükség van. 1911-ben Kerekes
Bálint elhatározza magát a nagy lépésre: eladva biharfélegyházai földjeit,
jószágait feleségével és három fiatalabb gyermekével (a többiek korán
meghaltak) a Szilágynagyfalu és Kémer szomszédságában lévő Ippra költözik. Itt
már 1903-ban megalakult a baptista gyülekezet. Nagy földterületet vásárolt meg
a Fő utcán: az első telket a gyülekezetnek adományozta imaházépítés céljából.
Ezen a helyen áll az imaház – immár a második – ma is. Az imaház mellett ő maga
lakott kisebbik fiával, Benjáminnal és családjával. Ebben a házban átutazóban
otthonra találtak az úttörő lelkimunkások, közöttük több alkalommal Meyer
Henrik is, amikor Erdélybe látogatott. A következő ház ifjabb Kerekes Bálinté
lett, az övé melletti pedig a leánygyermeké, Eszteré, a kémeri kanyarban. Ezek
a területek máig a leszármazottak tulajdonában vannak.
A gyülekezet a kezdettől fogva sajátjaként használta
a kapott területet, de a hivatalos papírokat csupán évekkel később, 1926.
január 17-én lehetett aláírni. Ennek oka lehetett az időközben kirobbant I.
Világháború, Erdély Magyarországtól való elszakítása, a baptista közösség
szervezeti kérdéseinek megoldatlansága. A missziómunkás a telek használatát az
ige alapján meghatározott, általánosan elfogadott baptista rendszabályokhoz
való ragaszkodás feltételéhez kötötte. „Alulírott Kerekes Bálint – olvashatjuk
a Nyilatkozatban – szabad akaratomból az
ippi 1119 telekkönyvi szám alatt foglalt 423 helyrajzi számú ingatlanomból kb.
800 öl területet a nyugati oldalon Gruber Emil és Mária szomszédságában saját
területök magasságáig terjedő hosszúságban, szélességben saját határomtól a
határig visszavonhatatlanul a szabad baptista gyülekezetnek imaházhelynek
ajándékozom oly módon, hogy azt a területet el nem adhatja, sem meg nem terhelheti,
sem haszonbérbe ki nem adhatja, s így csak önmaga marad örökös haszonélvezője. (…) A gyülekezet bármely tagja ha elhagyja
erkölcsi színvonalát, vagy átlépi a Szabad Baptista Szövetség erkölcsi
szabályai határjait, minden jogait veszti, valamint a gyülekezet összessége, ha
átlépi a szabad baptista testületi határokat, a testületi megbízottak
felszólítására a helyet köteles azonnal otthagyni, s tehermentesen visszaadni.”
A biharfélegyházai gyülekezetnek is Kerekes Bálint adományozta a telket, amelyen
ma is áll a nagy befogadóképességű imaház.
Látva a kiterjedt missziómezőt, Kornya Mihály a
hatékonyabb munka érdekében, a Szabad baptista Szövetség vezetőségével
egyetértésben jónak látta, hogy a Szilágyságot két nagy körzetre osszák fel.
1913. októberében a Kémeren megtartott konferencián a megjelentek eldöntötték,
hogy a szilágynagyfalui körzetet 12 gyülekezettel Szabó László, a szilágyballai
körzetet pedig (szintén 12 gyülekezettel) Kerekes Bálint vezetésére bízzák. A
szilágyballai körzetben Balla Sándor volt a leghűségesebb munkatárs, aki
évekkel később átvette a munkát, hogy Kerekes Bálint felszabadultabban
végezhesse a missziót a Tövisháton, a hadadi körzetben. Egyre többen és többen lettek hívőkké a
Szilágyságban, egyre erősödtek a jól szervezett gyülekezetek, épültek az
imaházak. Azonban hamarosan kitört a Világháború, ami sok tervet meghiúsított,
sokféle megkezdett munkát derékba tört.
A férfiak többségét frontra vitték, közöttük gyülekezetvezetők, énekkari tagok,
missziómunkások sokaságát. Szabó Lászlót is elvitték katonának 1914-ben, majd orosz hadifogságba került,
ahonnan csak 1921-ben került haza.
Kerekes Bálintot életkorára való tekintettel nem
sorozták be, így rámaradt a Bihar-Szilágy Megyei Szabad Baptista Szövetség
gyülekezetei nagy részének gondja. 1914-1921 között 102 gyülekezetett
látogatott rendszeresen. Útjait esőben, sárban, tűző napsütésben legtöbbször
gyalog tette meg. Egyik „Havi jelentésében” arról tudósít, hogy júniusi
hónapban 27 napot töltött a lelki munkában. 322 km-t utazott gyalog, 34
prédikációt tartott és 6 imaórát 18 különböző gyülekezetben. „…családi körben odahaza csak mint vendég
szerepelt.” – olvashatjuk a Békehírnök
1941. május 25-én megjelent gyászjelentésében. Munkálkodása nyomán 1913-1916
között 21 új gyülekezet alakult. Szinte emberfeletti teljesítményéért a magyar
baptista közösségben haláláig nagy tisztelet övezte. Bizottsági tag volt a
Bihar-Szilágy Megyei Szabad Baptista Szövetségben. 1917-ben elhunyt Kornya
Mihály elnök, Kocsis Imre alelnök pedig a harctéren vesztette életét. Ettől
kezdve úgy tekintettek rá, mint a Szövetség vezetőjére, aki az otthon lévő
lelkimunkások közül a legeredményesebbnek és leghűségesebbnek bizonyult.
1918-ban az Országos Szabad Baptista Szövetség 35 tagú Nagybizottságának
névsorában Kerekes Bálint nevét is megtaláljuk közvetlenül Meyer Henrik elnök
és Scheffler Reinholt alelnök neve után, ahol korábban a Kornya Mihályé
szerepelt. Később többszörösen újraválasztott alelnök volt a Szilágysági Szabad
Baptista Hitközségben, melynek Szabó László volt az elnöke.
1921-ben elhunyt hitvese, gyermekeinek édesanyja,
Kóródi Juliánna. A prédikátor házasságra lépett harmadjára is: a karcagi
születésű Major Juliánnát (1868. máj. 27.-?) vette feleségül a margittai
gyülekezetből. A házasságkötés időpontja nem ismeretes, csak annyit tudunk,
hogy Major Juliánnát Kerekes Bálint merítette alá 1925-ben, Érszöllősön.
Később, férje halála után az özvegyen maradt asszony Ippról visszaköltözött
Margittára.
Szolgálatai során jócskán akadtak gondjai is Kerekes
Bálintnak. Egyes területeken nagyon szigorú volt és határozott. Ez a lelkülete
akkor is megnyilvánult, amikor Kornya Mihály mellől sok munkatárs félreállt,
sőt támadták őt, de Kerekes Bálint többek között Szabó Lászlóval és Simon
Istvánnal együtt harcot vívott a nagy úttörő mellett. Erről a Kornya-Krónika is
tudósít. Később közvetlen munkatársaival is szembekerült, amikor velük
ellentétben helytelenítette az „elismert” és „szabad” baptisták egyesülését.
Ebben a kérdésben csak nehezen tudott véleményt változtatni. Az 1929. január
16-án megtartott szilágynagyfalusi konferencián, amelyen az elismert
székelyhídi körzet képviselői is megjelentek, a küldöttek (az egyesülést
előkészítendő) közös bizottságot választottak. Ebben a bizottságban már Kerekes
Bálint is tagságot vállalt. 1930.
augusztus 10-én azt látjuk, hogy Szabó Lászlóval és az „elismertek” egyik
vezető egyéniségével, Molnár Károllyal közösen merített be 56 személyt
Szilágyballán. Más területeken szabadelvűbbnek tűnt munkatársainál, ezért
nyilvános megrovásokban is részesült. Az 1922. augusztus 13.-i országos
konferencia jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a szabályokkal ellentétben egyes
menyegzőkön nem tiltotta meg, hogy a menyasszony „koszorút” viseljen. Egyik
szolgatársának pedig, aki a koszorút eltávolíttatta a menyasszonyról, azt
mondta, hogy „több kárt tett ezen
fellépésével, mint hasznot”. Hasonló vitás ügyek, egyes gyülekezetek
rendszertelen látogatása, és az ebből fakadó mulasztások miatt keletkezett
elégedetlenkedések okán az 1927. szeptember 21-én, a Szilágynagyfaluban
megtartott országos misszióbizottsági gyűlésen ideiglenesen felfüggesztették
működését. Azonban hamar helyreállt a rend, és Kerekes Bálint tovább végezhette
szolgálatát, mint annakelőtte, azzal a különbséggel, hogy megsokasodott
teendőire hivatkozva felmondott egyes gyülekezeteknek.
Az ezres
tömegeket megmozgató bemerítési istentiszteletekre, imaházmegnyitókra
rendszerint Kerekes Bálintot hívták meg hol egyedül, hol Szabó Lászlóval és
Simon Istvánnal együtt. Egyébként mindkét missziómunkás felavatásánál Kerekes
Bálint is kézrátétellel imádkozott. 1930. július 29-én ők hárman 84 személyt
merítettek alá Szilágyperecsenben. „A
távol lakó testvéreink is megérkeztek még szombaton – olvashatjuk a
beszámolót Az Igazság Tanuja korabeli
számában – Többek között az Úrnak régi, sok megpróbáltatáson
átment, öreg, harcos katonái. Kerekes tv. az Ippi körzet elöljárója, Simon tv.
a Micskei körzet elöljárója, Szabó L. tv. a Nagyfalui körzet vezetője és a
Hadadi körzet munkásai Wéniger és Löscher tv.-ek. (…) Megindult a mintegy
kétezerötszáz főre menő tömeg a vízhez, hol Kerekes B. testvérünk a Márk
16:15-16 versei alapján (…) igen áldásos beszédet tartott, amelynek végeztével
a megtértek szép száma, összesen 84-en alámerítve lettek a Kraszna vizében az ő
hitök vallomására. Idézet Az Igazság
tanuja 1931/12
számából: „A nevezett
új stáció (Érendréd –K.L.) és
környéke mint új dolgot látni kivonult a vízpartra, és feltűnő érdeklődéssel
hallgatták az Úr Igéjét, melyet Kerekes B. tv. lelket áthatóan hirdetett, minek
utána 22 fehérruhás lélekkel a vízbe szállt…” Ezekhez hasonló beszámolókat
tucatszámra olvashatunk a ’20-as és a ’30-as évekbeli baptista kiadványokban.
1946-ban, a szilágysági misszió 50-ik évfordulóján
rendezett emlékünnepélyen Kulcsár István, a szilágyperecseni körzet elöljárója
így emlékezik a hajdani szolgatársra:
Kerekes testvérem, kiről azt mondhatom,
Legtöbbet harcoltál a missziói fronton.
Áldozatkész voltál testben és lélekben,
Az Úr parancsának engedtél mindenben.
A munkának terhét vitted nappal s éjjel,
Tudtad, nemsokára eljön az Úr érted.
Haza is vitt Urad téged, mint hű szolgát,
Hogy odaát elnyerd munkádnak jutalmát.
Emléked előttem amíg élek, áldott,
Te általad nyertem felavattatásom.
Kerekes Bálint csupán 75 éves kora után vonult vissza
szűkebb körzetébe. A Szilágyság akkori legidősebb magyar baptista prédikátora
1941. március 1-én, 79 éves korában hunyt el. Koporsóját prédikátortársai vitték ki az ippi temetőbe a kémeri
gyülekezet ének- és zenekarának és gyászolók százainak kíséretében. Az ige,
amely alapján az üzenet szólt a gyászistentiszteleten résztvevők felé, az I.
Móz 48:21 volt: És mondá Izráel
Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a
ti atyáitok földére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése