Adoniram Judson (1788-1850)

Adoniram Judson burmai szolgálata a pogánymisszió felé irányította az Amerikai Egyesült Államokban lévő protestáns egyházak és felekezetek figyelmét. Korábban az amerikai hívők társadalmát ez a kérdés nem foglalkoztatta különösképpen – így bátran mondhatjuk, hogy Judson a modern amerikai misszió elindítója.

                Adoniram 1788. augusztus 9-én látta meg a napvilágot Boston egyik elővárosában, Maldenben. Édesapja, akinek nevét is örökölte, egy kongregacionalista gyülekezet lelkipásztora volt. A kis Adoniram puritán neveltetésben részesült, és már gyermekként ábrándozott arról, hogy költő, szónok vagy politikus lesz. Alig volt három esztendős, amikor megtanult olvasni. Játszópajtásainak többször prédikált székre állva, és énekelte legkedvesebb énekét, amelynek Watts volt a szerzője: „Menjetek, és hirdessétek az én evangéliumomat – mondja az Úr!” Tízéves korában a szülei Morton kapitány keze alá adták, hogy elméleti és gyakorlati ismereteket szerezzen a hajósmesterségről. Ekkor még senki nem tudhatta, hogy ezeknek a tanításoknak milyen nagy hasznát fogja venni, amikor az evangélium elkötelezett hirdetőjeként száll majd hajóra. 1804-ben beiratkozott a Rhode Island kollégiumba, három évvel később pedig, tizenkilenc évesen leérettségizett.

                Az északi államokba tervezett körútja során hirtelen nevet változtatott, és hozzácsatlakozott egy new-yorki színtársulathoz. Teljesen elfordult az otthon tanultaktól, a Bibliától, de édesanyja imáit és könnyeit sohasem tudta emlékei közül kitörölni. „Nem vagyok veszélyben – írta egyik levelében – csak látni akarom a világ sötét és napfényes oldalát egyaránt.” Egyik alkalommal vidéki fogadóban szállt meg éjszakára. A tulajdonos elnézést kért a kellemetlen zaj miatt, ami a szomszéd szobából szűrődött át – ott ugyanis egy súlyosan beteg fiatalember volt elszállásolva. Az ismeretlen haldokló hangja egész éjszaka ébren tartotta Judson lelkiismeretét. Az örök élet és az örök kárhozat kérdése gyötörte. Reggel, amint kíváncsiságtól hajtva belépett a szomszéd szobába, megdöbbenve ismerte fel egykori iskolatársát, Ernestet a halottas ágyon. Tékozló fiúként, megváltozott életszemlélettel tért haza szüleihez, és rövidesen, 1808-ban beiratkozott az Andover Theological Seminary-ba. Elhatározta, hogy egész életét az evangélium szolgálatára szenteli, és édesapja példáját követve kongregacionalista lelkész lesz. 1809 szeptemberében kezébe kerül egy vékony füzetecske, amelyben Dr. Buchanan az Indiában zajló missziómunka sikereiről és nehézségeiről számol be. Judson szívében az olvasmány hatása alatt olthatatlan vágy ébredt a pogánymisszió iránt. A következő év januárjában néhány társával együtt megalapítja a Pogányok Közötti Amerikai Missziótársulatot. 1811-ben viszontagságos úton érkezik meg Angliába, hogy a London Missionary Society vezetőivel burmai szolgálatának megkezdéséről tárgyaljon.

                1812 Adoniram Judson életének jelentős esztendeje: február 5-én feleségül vette Anne Hasseltine-t, másnap lelkipásztorrá avatták, 17-én pedig feleségével együtt hajóra szállt Kalkutta felé. Az utazás során élete ismét fordulóponthoz ért: személyes beszélgetések és a Biblia tanulmányozása révén felismerte a hitvalló bemerítés szükségességét. Kalkuttában már William Carey várta a misszionárius házaspárt. Szeptember 6-án bemerítkeztek egy Ward nevű misszionárius által, és a város baptista gyülekezetéhez csatlakoztak. Amikor ennek híre Amerikába eljutott, az ottani testvérek 1814. május 18-án megalakították a Baptista Missziótársaságot. Judsonék uticélja Rangun volt, a több tartományból álló, független Burma egyik legnépesebb, 8-10.000-es lakosú városa. 1813. június 13-án megérkeztek Rangunba. Sok más kortárssal és azóta élt misszionáriussal ellentétben Judson nem a gyermekek, hanem a felnőttek között kezdte el a munkát, mert számolt a hatóságok és a buddhista társadalom részéről fenyegető üldözésekkel. Felismerte, hogy ilyen körülmények között balgaság lenne a missziót gyermekekre alapozni.

                Adoniram Judson jó példát mutatott abban is, hogy hogyan kell viszonyulnia a missziómunkásnak egy egészen más kultúrájú lakossághoz, ha igazán hatékony szeretne lenni. Nagy szorgalommal tanulmányozta a burmaiak nyelvét, történetét, szokásait, és igyekezett az ő fejükkel gondolkozni. Életvitelében, öltözködésében is azonosult velük. Nem különcködött, az emberek szemében nem amerikai volt többé, hanem burmai. Amikor valaki megkérdezte tőle, hogy „Hol vannak a ti szent könyveitek?”, elhatározta, hogy a teljes Bibliát lefordítja a burmaiak nyelvére. Az Újszövetséggel kezdte. 1817. május 10-én készen volt a Mété írása szerinti evangélium végleges fordítása. Hozzáfogott egy angol-burmai szótár elkészítéséhez is, azonban utolérte a halál, mielőtt e művét befejezhette volna. Később F. Stevens nyelvész egészítette ki, amit Judson félbehagyott. 1819-re Judson elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy nyilvános istentiszteletet tartson, és a burmai Bibliából a burmaiak nyelvén prédikáljon. Április 4-én került sor erre a történelmi jelentőségű istentiszteletre. Ennek eredményeképpen fokozatosan elkezdődtek a megtérések. Június 27-én alámerítkezett az első burmai férfi. Az alkirály, aki éppen Rangunban lakott, nem nézte jó szemmel a misszionárius ténykedését, ezért Judsonék egyenesen a császár elé járultak, hogy oltalmát kérjék az esetleges üldözések ellen. Fővárosi útjuk nem járt sikerrel – a császár is ellenségesen viszonyult az új tanokhoz és hirdetőikhez. Ez azonban nem szegte Judson kedvét, lelkesen végezte tovább a missziómunkát. 1823-ra elkészült a teljes Újszövetség fordítása, ezen felül néhány ószövetségi könyvé is.

                Burma és az indiai angol kormány közötti feszültség háborút idézett elő, ami újabb megpróbáltatást hozott Judson és a misszió életébe. Mivel Burmában minden külföldi állampolgárt ellenségnek tekintettek, 1824. június 8-án kémkedés vádjával börtönbe vetették Judsont is. Tizenegy hónapi fővárosi börtön után Quang Pen La börtönébe szállították át, ahol szintén embertelen körülmények, és leírhatatlan szenvedések várták. Három pár bilincset raktak rá úgy, hogy kifeszítve mozdulni se tudjon. Voltak olyan rabok is, akiknek lábait befalazták. Celláján nem volt ablak sem, így gyakran volt az az érzése, hogy a hőség és a por miatt megfullad. Éjszakára lábait a feje fölé kötötték, hogy még keservesebbek legyenek kínjai. Nyomorúságos helyzete ellenére szíve szabad maradt – ezt azok a hitvalló, dicsőítő énekei bizonyítják, amik a börtönben, testi fájdalmak között születtek (Our Father, God, Who art in Heaven; Come Holy Spirit, Dove Divine).

                A békeszerződés aláírása után, 1826-ban Judson kiszabadult a fogságból. Tizennyolc tagú gyülekezetének tagjai a háború és az üldözések közepette szétszéledtek, ketten a hitüket is megtagadták. Szinte mindent elölről kellett kezdenie. Hűséges segítőtársa, Anne, aki a börtönben is meglátogatta, amikor erre alkalom adódott, rövid idő múlva, október 24-én meghalt alig 37 évesen. Kislányuk, Mária-Erzsébet szervezete sem bírta a sokféle megpróbáltatást, egy esztendő múlva elhunyt ő is. E fájdalmak mellé társult az a csalódás is, hogy Amerikában még most sem ért meg annyira a keresztyénség, hogy a pogánymisszió támogatására a gyülekezetek lelkimunkásokat küldjenek.

                1827-ben Judson elhagyta Rangunt, és Moulmein városába költözött, ahol egy Boardmann nevű misszionárius irányítása alatt számottevő, látványos eredményeket ért el a misszió. Judson felkereste a város legsűrűbben lakott, igen piszkos környékét, és ott vert sátrat. Folytatta a Biblia fordítását, és hirdette az evangéliumot. Moulmeinben az evangélium hirdetésének négy központja alakult ki, egyre többen és többen csatlakoztak a baptista gyülekezethez. Rövidesen egy ranguni testvér, Ko Tah-A kereste fel Judsont, hogy tanácsot kérjen, a Rangunban virágzásnak indult misszióval a bemerítésüket kérő megtértekkel kapcsolatosan. Judson, akinek hat esztendei kemény munkája után tért meg az első burmai, nagy örömmel látta, hogy erőfeszítései nem voltak hiábavalók. A misszionáriusok gyülekezeti vénné avatták Ko Tah-Át, így ő lett a legelső felavatott burmai lelkimunkás. Rangunban mély gyökeret vert az evangélium: 1892-re a városban már 86 gyülekezet alakult közel 5000 taggal. A moulmeini és a ranguni sikerek nem elégítették ki Judson lélekmentői vágyát. Azt kezdte fontolgatni, hogy az Ivardi folyó mentén végig misszióállomásokat hoz létre – ugyanis itt voltak az ország stratégiai fontosságú települései. Missziós kezdeményezései ezeken a területeken kudarcba fulladtak, de az evangélium egyre csak terjedt Burmában. „Nehezebb egy embert megnyerni, mint egy élő tigris szemfogát kihúzni.” – állapította meg fájdalmas, de nem lankadó szívvel. Judson, akinek vágya volt, hogy halála előtt befejezhesse a Biblia fordítását, és hogy egy legalább 100 tagú gyülekezetet hagyjon maga után Burmában, megérte azt, hogy 63 baptista gyülekezetben 163 lelkimunkás szolgáljon több mint 7000 bemerített hívő között.

                1834. április 10-én Judson újabb házasságot kötött. A három esztendeje özvegy Sarah Boardmann lett a felesége, aki jó segítségnek bizonyult néhai férje számára a misszióban. Nyolc évi özvegység után Judson nagy reményekkel nézett a jövőbe, s lelkesen végezte elkészült bibliafordításán az utolsó simításokat. A fordítás felülvizsgálata nem kevesebb mint hét esztendeig tartott! 1840. októberében végre nyomda alá került a burmaiak nyelvére átültetett teljes Biblia, amelynek történelmi és szellemi jelentőségét Luther német bibliafordításáéhoz szokták mérni. A művet neves tudósok is elismeréssel méltatták.

                Amikor hívták, hogy Amerikában beszámoljon Hátsó-indiai munkájáról, Judson nem tartotta magát és teljesítményét erre méltónak. 1845. április 26-án újabb hívásra feleségével és négy idősebb gyermekével hajóra szállt azért is, mert meggyengült szervezetük igényelte az éghajlatváltozást, a tenger sós levegőjét. A három fiatalabb gyermek Moulmeinben maradt. Mire elérték a Jóreménység-fokot, Sarah rosszabbul lett, és augusztus 1-én meg is halt nagy bánatot hagyva férje és gyermekei szívében.

                1846. június 2-án harmadjára lépett házasságra. Felesége az a Emily Chubbuck lett, aki Fanny Forester álnév alatt jelentős szépirodalmi sikereket ért el. A kritikusok és az irodalomkedvelők féltek, hogy ezzel a házasságkötéssel az irodalom egyik ígéretes művelőjét veszíti el a társadalom, a keresztyén körök pedig attól tartottak, hogy egy „világi írónő” rossz hatással lesz Judsonra és munkájára. Judson jó munkatársat kapott harmadik feleségében is. Házasságkötésük után hat héttel már útban voltak Burma felé. Eközben Rangun a hívők üldözésének színtere lett: a kormányzó mindent elkövetett a gyülekezetek elfojtásáért és az ige terjedésének megakadályozásáért. Az összejöveteleket csupán titokban lehetett megtartani. Kevés idő múlva Judsonékat a város elhagyására kényszerítették, így ők visszatértek a korábbi szolgálatok színhelyére, Moulmeinbe.

                1849. novemberében Judson megfázott, belázasodott nagyon, ráadásul a vérhast is megkapta. Hónapokig szenvedett, állapota nem fordult jobbra a kezelések ellenére sem. Azt javasolták, szálljon hajóra, hogy a tengeri levegőn megerősödjön és mihamarabb felépüljön. Ez a rövidnek tervezett hajóút a végső volt számára. Nemhogy nem javult, hanem válságosra fordult az állapota. Négy napi út után, 1850. április 12-én egy francia hajó fedélzetén Adoniram Judson kilehelte lelkét. Kihűlt tetemét a legegyszerűbb temetési szertartás nélkül a tenger vizébe dobták. Tíz nappal később megszületett utolsó gyermeke, aki még két napot sem élt. Egy évvel a misszionárius halála után, 1851-ben Burmában elismerték a keresztyén vallást.

                Judson példája a világmisszió felé irányította az amerikai hívők tekintetét, és idővel számos missziótársaság alakult az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok és India után ma Burmában (1990 óta Mianmar) él a legtöbb baptista hívő. Közel 40 gyülekezet viseli Adoniram Judson nevét az USA-ban, ugyanakkor a Judson University in Illinois és a Judson College in Alabama is. Ez utóbbi intézmény Judson feleségéről, Anneről kapta a nevét, aki missziós beszámolói által számos amerikai keresztyént nyert meg a külmisszió számára.