1875 és 1920 között mintegy 220 baptista
gyülekezet jött létre Erdélyben. A mai Magyarország területén kialakult
viszályok az állami elismerés körül kihatottak ezekre a közösségekre is. 1912.
április 5-én megalakult a Bihar-Szilágyi Szövetség, amely magába foglalta a
Szilágyságban és Bihar nagy részén tömbben található gyülekezeteket. Mivel az 1917-ben bekövetkezett haláláig
Kornya Mihály volt a vezetője, „Kornya-Szövetség”-nek is nevezték.
Kirner A. Bertalan népszerű könyvének 108-112.
oldalain olvasható tanulságos történetek révén megtudhatjuk, hogy a
parasztapostol „...szerette az ifjúságot, gyönyörködött a szerény,
tisztelettudó ifjúban. Mindig volt hozzájuk mondanivalója, figyelmeztette őket,
de ha kellett, pártjukat is fogta.” Kirner leírja, hogy volt eset, amikor az
idősebbek nem akarták engedni, hogy a menyasszony fátylat öltsön magára, de
Kornya Mihály jobb belátásra bírta őket. De megtörtént az is, hogy saját fiát
küldte ki az imaházól, amikor az hegedűn akart játszani. Istentől jövő
bölcsesség kellett ahhoz, hogy a különféle élethelyzetekben melléjük álljon,
vagy megfenyítse a fiatalokat.
Érdekességképpen közlök két történetet, amit
tudtommal még nem publikáltak eddig. 1911 pünkösdjén Kornya Sarmaságon ment
keresztül, és a vasútállomás közelében meglátott egy fiút, aki virágokkal,
tollakkal díszített kalapjában várta a cimboráját - frissen konfirmált
ifjakként a bálba készültek menni. Miután Kornya megtudta tőle, hogy melyik út
vezet Szilágyballára, megkérdezte tőle: - Mondja, fiatalember, maga eladó? –
Mit jelentsen ez? - kérdezte csodálkozva a fiú. – Mifelénk azt szokták
kicsóvázni – mutatott a díszes kalapra Kornya – ami eladó! És elkezdett beszélni
arról, hogy az Úr Jézus épp az ilyen fiatalokat keresi, mert drága árat
fizetett érettük. Kovács Imrében csak évek múlva érlelődött meg az üzenet:
1931-ben alapítótagja, majd előljárója lett a sarmasági baptista gyülekezetnek.
A másik történet a szilágysági Ippon játszódik, annak a Kerekes Bálintnak
(1862-1941) a házánál, aki Kornya halála után átvette a Bihar-Szilágyi
Szövetség vezetését. Istentisztelet után az ebédnél Kornya rosszallóan mondta
munkatársának: - A fiad ma nem figyelt az imaházban! Erre az apa megdorgálta,
megfenyítette a fiút. A következő alkalommal, hónapok múlva ismét jött a
megróvás: - Bálint, a fiad ma nem figyelt az imaházban! Csodálkozott a fiú,
hiszen mindvégig feszülten, mozdulatlanul ült az istentisztelet alatt, főleg
most, hogy Kornya testvér prédikált. Minden alkalommal így történt, amikor
Kornya Ippra jött: újabb dorgálások, fenyítések... A fiú nem értette, miért
panaszkodik Kornya testvér az ő apjának, hogy már megint nem figyelt. Amikor
aztán később összetört a szíve, és megnyílott az Ige előtt, boldogan hallotta:
- A fiad ma figyelt az imaházban!
Alighogy megalakultak az első egyesületek
(különféle bibliatanulmányozó, szolgáló csoportok, ének-, zenekarok) a
gyülekezetekben, hamar fel kellett bomlaniuk, mivel a harcképes fiúk, férfiak
többségét magával ragadta az I. Világháború. Ez a néhány esztendő (1914-1920)
felbecsülhetetlen károkat okozott a magyar baptistáknak is. Sokan egészen
fiatalon meghaltak, mások hadifogságba kerültek vagy idegenbe menekültek. Erről
az időszakról nemrég terjedelmes dokumentumgyűjtemény jelent meg Zágoni Jenő,
budapesti levéltáros szerkesztésében. 1917-ben Nagyváradon létrehozták az
Elismertek Erdélyi Baptista Hitközségét. Az „elismertek” tábora a „szabadokkal”
ellentétben földrajzi szétszórtságban élt: voltak gyülekezetek Nagyvárad
környékén, Kalotaszegen és a Székelyföldön is.
A gyülekezeteinket ért többirányú
megpróbáltatásokat és a történelem viszontagságos időszakát tekintve könnyen
megérthető, hogy a tényleges ifjúsági munka megkezdésére és kibontakozására
miért csak a ’20-as években kerülhetett sor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése