A most induló cikksorozat tömören bemutatja a
magyar baptista fiatalok életét: milyen volt a lelkiségük, hogyan szerveződtek
Szövetségbe, miképpen szolgálták az Urat a viharos történelem különböző
szakaszaiban. A sorozathoz főként a nagyváradon található Erdélyi Magyar
Baptista Levéltár szolgáltatja az anyagot. A Levéltárban helyet kapnak a
RoMaBISz működésével kapcsolatos dokumentumok is: beszámolók az ifjúságokról, a
sószórókról, konferenciák, táborozások
hang-, kép- és videoanyaga stb. Dédapáink, nagyszüleink, szüleink története
ugyanúgy a mi történelmünk, ahogy a mi jelenkori életünk gyermekeink történelme
is lesz. Azok a „régi szép idők” most van! Éljük meg örömmel, tanulva a
múltból, Krisztusra figyelve mindenek előtt!
Tárgyunk jobb megértéséhez nagy vonalakban át kell
tekintenünk az európai „modern” baptizmus történetét. A XVI. század végén és a
XVII. század elején az angol király önkényes uralkodása miatt sokan menekülni
kényszerültek az országból. Hollandia volt az a hely, ahol a menekültek
különféle jogokat és megélhetési lehetőséget is kaptak. Sokakkal együtt John Smith és Thomas Helwys is otthonuk elhagyására kényszerült – puritán
hitelveik és életvitelük miatt. Ekkor Hollandiában már jól szervezett és
virágzó mennonita közösségek működtek. Az egyik ilyen gyülekezet révén
honosodott meg az országban a modern baptizmus.
1609-ben történt bemerítkezésükkel az angol
menekültek létrehoztak egy baptista gyülekezetet Amszterdamban, amelynek akkor
hozzávetőlegesen negyven tagja volt. Nem sok idő múlva hitelvi nézeteltérések
támadtak a közösségben, ami John Smith és a vele rokonszenvezők kiválásához, és
egy mennonita gyülekezethez való csatlakozásához vezetett. Ezalatt Angliában az
államegyház üldözései alábbhagytak, majd meg is szűntek. Helwys ezt megtudva -
Smith halálának évében, 1612-ben – több társával visszatért a szigetországba,
és Londonban megalakította az első baptista gyülekezetet.
Az idők folyamán a baptizmus megerősödött
Angliában. 1639-ben eljutott az óceánon túlra, az amerikai kontinensre is, ahol
taglétszám szempontjából a legnagyobb felekezetté vált.
A kontinentális Európába létrejötte után több,
mint 200 évvel jutott el a baptizmus Johann
Gerhard Oncken (1800-1884) közvetítésével. Oncken jelmondattá vált
kijelentése volt: “Minden baptista egy misszionárius!” Őt nevezzük az európai
baptizmus atyjának. Megtérése Angliában történt egy metodista igehirdetés
hatására. 1823-ban Németországba került, Hamburgba, ahol bibliatanulmányozásai
folyamán felismerte, hogy az újjászületett embernek hitvalló bemerítésben kell
részesülnie. Barnaby Sears amerikai
teológiai tanárt kérte meg, hogy feleségével és még öt másik hívővel együtt
bemerítse az Elba folyóban. A közvetkező napon, 1834. április 22-én
megalapították az első baptista gyülekezetet Hamburgban.
Az 1842-es hamburgi tűzvész utáni munkálatok sok
mesterembert vonzottak a városba (több, mint négyezer ház vált a lángok
martalékává). A magyarországiak között volt Rottmayer
János (1818-1901), Vojka János és
Marschall József is. Kapcsolatba
kerültek az akkor már elfogadott és tisztelt baptista gyülekezettel (ott
találkoztak egymással, mivel nem egy helyről és nem egyszerre érkeztek
Hamburgba), amelyben Oncken nagyon hatékony munkát végzett misszionáriusok
képzése terén is.
A tűzvész alkalmával a gyülekezet felajánlotta
nagy, bérelt imaházát a hajlélktalanok
elszállásolára. A tagok is mindenben, amiben csak tehették, segítségükre voltak
a károsultaknak. Ekkor történt meg az a nagy fordulat, ami a város alig
megtűrt, sőt üldözött baptista gyülekezetét elismert és megbecsült közösségévé
tette. Megtérése után a virágzó és egyre fejlődő gyülekezetben annyira
megerősödött a három magyar asztalos, hogy Oncken bátran küldhette őket haza a
magyarországi misszió elkezdése céljából. Oncken missziós látása – amint már
említettük - szinte az egész európai kontinenst átfogta. Rottmayerék a
szolgálat vágyától égve érkeztek meg Pest-Budára 1846. május 20-án.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése