Cikkek: 90 éve jelent meg a Szeretet

Nagyváradi tanulmányaink idején gyakran láttuk Antal Ferenc testvért, amint végigmegy az udvaron, benéz egyik-másik épületbe – de szinte mindig vaskos Szeretet-köteggel a kezében. Az egyik teológus kollega meg is kérdezte, amikor a szövetségi iroda bejáratánál ismét összetalálkoztunk: „Feri bácsi! A Szeretet soha el nem fogy?” Mi, erdélyi magyar baptisták immár kilencvenedik esztendeje tapasztaljuk, és tanúsítjuk, hogy kifoszthatnak, fenyegethetnek, sajtónkat megszüntethetik is, de a Szeretet soha el nem fogy! Nem fogyott el, nem szűnt meg lapunk a hosszú évtizedek önkényuralmának sötét idején sem, mert nem fogyott el a szeretet, ami 1921-ben létrehozta. Az akkori szerkesztőség tagjai közül senki sem él már, sőt, a rendszerváltás után újonnan elindított lap jó néhány belső munkatársa is az Úrnál van – de havonta bekopogtat hozzánk közösségünk híreivel, az ige áldott üzenetével, kilencvenéves, mégis-szép történetével a Szeretet.

                A trianoni diktátummal reánk zúdult sokféle nyomorúságból ocsúdó testvéreink első gondolatai ezek voltak: Jézus Krisztus! Közösség! Szeretet! Sok ezernyi testvértől megfosztva és elszigetelve, régi, közkedvelt lapjaink vigaszt adó sorai  nélkül, sok szempontból vesztesnek látszón is talpra állt egy kicsiny közösség, mert az élő Isten állította talpra. Így alakult meg 1920. október 27-én, Nagyszalontán a Szövetség, s egy esztendő múlva így röppent szét a partiumi és erdélyi tájak felé a 16 oldalas, friss lap: a Szeretet. Az első évfolyam első számait fellapozva hamar megállapíthatjuk, hogy általános lelkesedés, nagy öröm fogadta az erdélyi magyar baptista irodalom első sajtótermékét. A gyülekezetek minden tőlük telhető módon támogatták a lapot, mert számukra fontos volt, értékes volt, nagy lehetőségeket láttak benne.

                A Szeretet első korszakában az erdélyi magyar baptista hitélet legalább négy területén tett jelentős szolgálatot. Gondoljunk csak bele, mit jelentett egy rendszeresen megjelenő lap abban a korszakban, amikor sem telefon, sem Internet nem tette egymás számára elérhetővé a testvéreket! A kalotaszegiek öröméről, gondjairól például Arad és Temesvár nem blogokon, hanem a Szeretet lapon keresztül értesült – és fordítva. Olvasva a híradásokat, beszámolókat városi és kicsiny, falusi gyülekezetek szíve dobbant össze imádságban, és buzdult fel egymás támogatására. A Szeretet volt a híd, a kapocs, amin át egymástól földrajzilag távol élő közösségek találkozhattak, és erősödhettek a lelki egység tudatában. A lap tehát azon túl, hogy hiteles információforrás volt, a gyülekezeteket szép egységbe összefogó erőként is hatott.

                Hogy a bibliatanulmányok, építő jellegű, buzdító cikkek milyen nyomot hagytak az olvasók lelkében, az ki nem mutatható, de kétségtelen, hogy jó szolgálatot tettek. Ifjak, idősek, zenészek, igehirdetők találtak megfelelő lelki táplálékot, bibliai útmutatást a különféle rovatokban. Az írások szerzői közülünk valók voltak. A mi álláspontunkat fogalmazták meg minden felmerülő kérdéssel kapcsolatban, és a mi teológiai látásunkat, lelkiségünket képviselték. A korabeli írások, amik Az Igazság tanujában megjelentekkel nagy ritkán perlekedni látszanak, nem a lelkiségbeli, hanem a szervezeti kérdésekben való nézeteltéréseket tükrözik. 1935-ben végül is megtörtént a végleges kiegyezés a két tábor között, s „Konvenciót” hozva létre egy szervezetbe tömörültek. Egy esztendőre Igazság és szeretet cím alatt egyesültek az „elismert” és a „szabad” baptisták lapjai, majd újra önállósultak, mert a testvérek többet akartak olvasni. A legtöbben mindhárom lapot – a Szeretetet, Az Igazság tanuját és az Üdv Üzenetét – megrendelték, de nem csupán maguknak, hanem szomszédaiknak, ismerőseiknek, munkatársaiknak is.

                A lapok közül a Szeretet volt az egyetlen, amely kimondottan missziós célokat is szolgált. Ébresztő című, ingyenes melléklete 1922-től kezdődően 8-10.000 példányban hagyta el a nyomdát – ez évente több mint százezer példányt jelent! A négy oldalas kiadvány 1933-ig minden hónapban megjelent, s vitte az evangélium örömüzenetét a baptista közösség keretein kívülre is. Voltak buzgó testvérek, akik házról-házra járva terjesztették az Ébresztő által is a megtérésre serkentő igét.

                Negyedsorban a Szeretet a „hívő irodalmat” képviselte. Közlési lehetőséget adott tehetségesebb tollforgatóinknak, újabb és újabb verseket adott a szavalni szeretők kezébe. A lap egyik célkitűzése az volt, hogy „egyházi irodalmunk versenyképes és elég erős lehessen azon irodalmakkal szemben – írta Papp Károly a Bemutatkozóban – melyek által sokan téveszmék magját hintik szét több helyen…” Kiadványainkat összességében nézve megállapíthatjuk, hogy ha például Molnár Károly vagy ifj. Bordás István csatlakozott volna az amúgy minden igazi tehetség felé nyitott helikoni irodalmi munkaközösséghez, a versek minőségét illetően többre is lehetett volna jutni, és kiterjedtebbé válhatott volna szépirodalmi alkotómunkánk hatása.

                Amikor Észak-Erdély 1940 őszén visszakerült az Anyaországhoz, megszűntek a lapok. Helyettük a budapesti Békehírnököt hozta a posta. Igaz, erdélyi vonatkozású írások is megjelentek benne, hiszen Bokor Barnabással kibővült szerkesztőségi és szerzői gárdája, de megszokott lapjaink mégis nagyon hiányoztak. A háború utáni változások beálltával történtek ugyan kísérletek újraindításukra, de helyreállítani a régi rendet már nem lehetett. A kommunizmus uralomra jutása idején a magyar körzeteket feloszlatták, és beolvasztották a román körzetekbe, megkezdődött az üldözések, az ateizmus nyílt és erőszakos hirdetésének korszaka. De nem szűnt meg a szeretet az átadott életű hívők szívében a közösség, a misszió, a betiltott lap iránt! Előkerült egy-egy szakadozott Szeretet-lap a fiók mélyéről, egy-egy bekötött évfolyam a padlásról, és világított, vígasztalt, táplált, reményt adott, mert tiszta ige volt benne. Évtizedeken át ezeket a lapokat olvasták, s adták át titokban gyermekeiknek a hívő szülők.

                1989 végén, 1990 elején „olyanok voltunk, mint az álmodók.” A szinte hihetetlennek tűnő változások, reformok, a ránk szakadt szabadság látványos forgatagában sok minden történt, ami történelemkönyvek szinte izzó lapjaira került. Nekünk, erdélyi baptistáknak, akik emlékezünk ezekre az időkre, szívünkbe van írva: „hatalmasan cselekedett velünk az Úr!” A Szövetség 1990. február 3-án megtartott alakuló közgyűlésén élénk mozgás támadt a kolozsvári imaház padsoraiban. Vajon miféle suhogó, szürke lapok járnak kézről-kézre? Volt, aki könnybe lábadt szemmel betűzte a fejlécet: Szeretet. „Újra szabadon szólhatunk!”

                S azóta hónapról-hónapra eljut hozzánk a már megszokott, kiszínesedett lap. Nem tudja már helyettesíteni a telefont; nem tud, és nem is akar blogokkal, gyülekezeti honlapokkal versenyre kelni. Messziről jön, kilencven év távlatából, és csak egyet hajtogat folyton: „A szeretet soha el nem fogy!” Legyünk hálásak érte, támogassuk, és nagyon becsüljük meg!