A kezdeti időszakban a szervezett baptista misszió a gyerekek vasárnapi
iskolai oktatásával kezdődött meg a legtöbb helyen. Tudomásunk szerint
Magyarországon az első vasárnapi iskolát Rottmayer János szervezte kolozsvári
bibliaraktárában, 1866-ban. Meyer Henrik is nagy pártfogója volt a vasárnapi
iskolának, mivel felismerte, hogy a gyermekek révén könnyebben el lehetett érni
a szüleket, a felnőtteket is az evangéliummal. A vasárnapi iskolai szolgálatok
gyümölcse azon két házaspár megtérése is, amely az 1874-ben történt
bemerítkezéssel az első magyaorországi baptista gyülekezet (a Wesselényi utcai)
alapítója lett. Feljegyeztek egy kedves történetet az egyik vasárnapi iskolai
tanítóról, aki az újpesti misszióban munkálkodott: elkezdett vonatost játszani
az utcán összesereglett gyermekekkel. Ő volt a mozdony, aki aztán bevezette az
egymásba kapaszkodó gyermekek hosszú sorát a vasárnapi iskolába. „A baptisták,
ahol csak gyülekezetük támadt, azonnal vasárnapi iskolát alapítottak. A
felekezetük vezérembere, Meyer Henrik tudta, hogy milyen erő van az
intézményben; gondoskodott arról, hogy a hívek buzgósága e tekintetben ne
csökkenjen.” – mondta Victor János református lelkész, a magyarországi
vasárnapi iskolai szervezet létrehozója egyik, 1911-ben tartott előadásában. A
vasárnapi iskola ma is ugyanolyan fontos elem gyülekezeteink és missziónk
egészséges fejlődésében. Igényli a komoly, céltudatos tanítók folyamatos,
alapos készülését a tanításra, és a közösségek legodaadóbb támogatását! Az első
gyülekezetek megalakulása idején még nem volt lehetőség a fiatalokkal való külön
foglalkozásra. A szervezett ifjúsági csoportok általában csak később, a
közösség megszilárdulása után jelentek meg színesítve, gazdagítva az
istentiszteleti szolgálatokat.
1889. aug. 30-án Meyer támogatásával két magyar fiú (a 24 éves, szadai
Udvarnoki András és a 26 éves, földesi Balogh Lajos) megkezdte tanulmányait a
Hamburgi teológián. Azért volt erre szükség, mert a németek mellett a magyar
ajkú hívők száma is folyamatosan nőtt, és ők igényelték a magyarnyelvű
istentiszteletek megtartását is. Meyer Henrik egyelőre csak németnyelvű
istentiszteletek megtartásában gondolkodott, ezért összetűzésekre került sor a
gyülekezetekben. A nagyjelentőségű 1893-as nagyváradi konferencián Meyerék
elhatározták, hogy tanulmányai befejezése után Udvarnoki segítség lesz Tóth
Mihály mellett, Balogh pedig Kornya Mihály mellett a missziómunkában. Erre
azonban nem került sor, mivel a két fiatalt már várták egyes gyülekezetek;
ráadásul nézeteltérés is alakult ki köztük, és a magát a kb. négyezer
magyarországi baptista és a többszáz gyülekezet egyetlen lelkipásztorának
tekintő Meyer Henrik között (bemerítéseket csak ő és Kornya Mihály végzett).
Kornya és Tóth is szembekerült a két fiúval, akik azzal a látással tértek haza,
hogy a hatékonyabb munka érdekében a magyaroknak függetlenedniük kell a
németektől, és a gyülekezeteknek önként, önálló közösségekként kell szövetséget
alkotniuk. A sok viszály mellett és ellenére önállósodott a tahitótfalui
gyülekezet Udvarnoki András (1865-1945), egy hozzájuk csatlakozó Wesselényi
utcai magyar csoport Csopják Attila (1853-1934) és a hajdúböszörményi
gyülekezet Balogh Lajos (1863-1919) vezetésével. Sokrétű tevékenységével ez a
három fiatalember is jelentős személyisége lett a magyar baptista
történelemnek. Később Kornya Mihályt is nagy szomorúság érte, amikor
elfordultak tőle, és a Wesselényi utcától
függetlenedtek egyes gyülekezetek (ezért is költözött át 1900-ban az
erdélyi önállósulók központjává alakult Nagyváradról Bihardiószegre, ahonnan
kiindulva rendkívül eredményes missziómunkát végzett az Érmelléken és a
Szilágyságban). A két tábor között kialakult ellentétet (ami nem hitelvi volt!)
az is jelzi, hogy 1895-ben kiadják a magyar baptisták első folyóiratát, a
Békehírnököt, ugyanakkor a német nyelvű szövetség is kiad egy folyóiratot Az
Igazság Tanúja címmel. A következő évben az Udvarnoki – Csopják – Balogh
vezette csoport kérvényezi a kormánynál a baptista felekezet törvényes
elismerését, amire csak jóval később, 1905-ben kerül sor. Ők lettek az ún.
„elismert” baptisták. A Meyer – Kornya – Tóth vezette tábor minden szempontból
független akart maradni az államtól. Ők magukat „szabad” baptistáknak nevezték.
A hosszú évtizedekig két síkon haladó magyar baptista misszió Erdélyben is
jelentősen meghatározta a gyülekezetek életét és a fokozatosan megjelenő
ifjúsági szervezkedések irányvonalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése