Isten beszéde megmarad
Papp László (élt 94
évet) temetésén
2015. március 14., Kolozsvár
Ézsaiás 40: 8: Megszáradt
a fű, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
Kedves
gyászoló család, végtisztességet tevő gyülekezet! Nem csupán az édesapát,
nagyapát, dédi tatát gyászoljuk és temetjük most, hanem erdélyi magyar baptista
közösségünk szolgálattevői véglegesen elenyésző, „öreg” korosztályának egyik
jellegzetes képviselőjét is. Testvérünk az az ember volt, aki többeket
ismerhetett az úttörő missziómunkások közül – édesapja, Papp Károly prédikátor maradványai
is itt, a Házsongárd csendjében nyugszanak néhány méterrel odébb, a Rottmayer
János sírjában. Átélte azt az időt, amikor észak-erdélyi gyülekezeteink rövid
négy esztendeig örvendhettek az anyaországi testvéreinkkel való egyesülés
áldásainak, majd átélte a világháborút, rendszerváltásokat, az ébredés drága
korszakát. Átélője volt annak az időnek is, amikor az épülőben lévő kolozsvári
imaház falait erőszakosan lebontották, és köveit elhordták, hogy beépítsék a
városi uszoda épületébe. Előre ment testvérünk tudta azt, mit jelent éjszakákon
át, gyertyafény mellett énekeket kottázni, kézzel másolni zenedarabok százait.
A ma élők közül egyre kevesebben tudnak már ilyen élményekről beszámolni, mert
Papp László testvérünkkel egy történelmi korosztály száll lassan a sírba. Más
időket élünk ma már: másak a lehetőségeink, másak az eszközeink, más a
környezetünk, s talán más lett a szívünk is. Egybegyűjtött ma ide bennünket az
Úr, hogy emlékeztessen a múltra, hogy igéje által kiértékelje jelenünket, és
hogy biztosítson egy reményteljes jövő felől. Összeszorul a szívünk és a
torkunk, mikor számba vesszük veszteségeinket. Fáj a nagy öregjeinktől, és
velük együtt közösségünk egykor gazdagon virágzó és gyümölcstermő korszakaitól
való búcsúvétel, de halljuk meg az ige biztatását: Megszáradt a fű, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre
megmarad! Ez a mi vigasztalásunk, ez a mi életünk értelme és célja: az
Isten változhatatlan, örökké megmaradó beszédének elfogadása, és az abban való,
életet átformáló gyönyörködés.
Isten örökké
megmaradó beszéde nem csupán évezredekkel ezelőtt, emberi nyelven
megfogalmazott szó, hanem élő, változhatatlan személy: Jézus Krisztus!
Korszakok, emberek változhatnak (változnak
is!), tűnhetnek el (és el is tűnnek!),
de Ő biztos alap minden időben, mert tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Ma is
gyűlöli a bűnt, ma is hív magához, és ma is kész életet adni a bűnös
embereknek. Ez a ma, ez a most a miénk! Ragadjuk meg Jézus
Krisztus felénk kinyújtott, sebhelyes kezét, mert nem lehetetlen, hogy holnap a
mi koporsónkat állják majd körül hervadó virágokkal a kezükben hervadó emberek.
Van egy kedves
ének a Gedeoniták énekei című könyvben, amit Papp László testvérünk is nagyon
szeretett, és elvezényelt számtalanszor: Isten
keze nélkül nincsen élőlény, Isten szava nélkül egy ország sem él! Majd így
folytatódik: A nagy teremtésben nincsen
egy fűszál, hogy ne rendelt volna az Úr hivatást. Testvérünk földi életét
is egy szép virágoskertbe plántálta a végtelen bölcsességű Isten szeretete: ez
az illatos kert nem volt más, mint a kolozsvári magyar baptista gyülekezet
közössége. Az imaház udvarán lévő lelkipásztori lakásban nőtt fel, otthona volt
az Isten háza. Látta, amint édesapjában ég a misszió tüze, a lélekmentés vágya,
és hallotta, amint hegedűjét elővéve lelki énekeket komponált. Jaj, de szép! –
fakadt ki belőle a csodálat hangja – De szeretnék én is ilyen énekeket írni! De
szeretném én is szolgálni édesapám Istenét! És el kellett jönnie annak a
napnak, amikor rádöbbent: az, hogy prédikátor az édesapja, az, hogy a hívők
közösségében nevelkedett, az, hogy szereti az Isten házát, nem mentesíti
bűneitől, elveszett állapotából ki nem ragadja. Neki Jézusra van szüksége
egyedül, mert nincs más út az örök életre, csak a golgotai áldozat. És eljött
az a nap, amikor lelki szemei megnyílottak látni az Isai törzsökéből
nevekedett, gyönyörűséges virágszálat: Jézust! Ekkor felismerte: az én lelkem
csak töviseket és bogáncsot tud teremni önmagától! Az én legkülönb illatom is
csak maró bűz a Krisztus jó illatához képest! Legszentebb szándékom a szépre, a
jóra, a nemesre meddő erőlködés csupán, mert nékem Jézusba kell beleoltatnom –
különben életem csak halál, halálom pedig kárhozat! Ekkor változtatta meg örök
időkre szólóan az életét Isten kegyelmének, szeretetének romolhatatlan beszéde.
Kedves
testvérünk szerette a gyülekezetet, a hívők közösségét. Szeretett Isten
gyermekeinek társaságában lenni. Amikor legutóbb nála jártam, olyan gyenge volt
már, hogy beszélni is nehezére esett. Könnyezve, szinte suttogva beszélt a
Megváltó jóságáról, a hosszú élet során tapasztalt sokféle áldásról. Végső
kézfogásunkkor csodálatos módon leszállt az ágyból, és kész volt kikísérni az
ajtóig, és kész lett volna kikísérni az utcára is, ha vissza nem tartják
szerettei. Ragaszkodott nagyon a hívők közösségéhez.
Az a régi
kolozsvári gyülekezet nincs többé, és immár Papp László testvér sincs többé. Isten beszéde, a testté lett Ige azonban él,
és munkálkodik! Azt akarja, hogy lelked gazos, tövises kertjét felszántsa, és
behintse az Ő örökre megmaradó beszédének életet adó magvával. Nemsoká eljön az
a nap, mikor minden palántát, amit nem a mennyei Atya ültetett, ki fognak tépni
könyörtelenül. De most még hív a megigazultak közösségébe, az üdvözült lelkek
társaságába. Nem ébredezik-e a vágy benned a bűnbocsánat, az üdvösség, a
megváltó Krisztus után? Azt akarja az Isten, hogy szívet-lelket gyönyörködtető,
jó illattal ékes virág légy abban a kertben, melybe oly nagy szeretettel és
gyöngédséggel ültetett el. Vajon értékeled-é, hogy Istenfélő, átadott életű,
hívő szüleid voltak, vagy vannak? Vajon drága-e számodra a közösségnek az a
virágoskertje, amelybe téged az Ő kikutathatatlan bölcsessége és jósága rendelt?
Itt, e koporsó mellett állva ma fel lehet kiáltani az élet és halál Urához örök
életért, helyreállásért, kegyelemért!
Kedves
testvérünk, Laci bácsi, több mint hetven esztendőn át volt a kolozsvári gyülekezet
énekkarának karmestere, orgonistája, ugyanakkor több helyen létesített fúvós
zenekarokat. Alázatos volt, nem nagyra törő. Amikor elöl állt, vagy leült az
orgona elé, szolgált, és segítség volt másoknak is szolgálatban. Tudott
csendben lenni, és tudott örülni a mások örömének. Munkásságának az Úr iránti
hála volt a mozgató rugója, és az a vágy, hogy az általa megismert Megváltót és
az Ő szolgálatának édességét megismertesse másokkal is. Szép volt szívében az
ének, ezért tudta a mások énekét is szépnek hallani. Amikor kinyújtotta a
kezeit, és vezényelni kezdett, azt akarta, hogy vele együtt örüljenek mások is
a Krisztus kegyelmének. Segített, ahol tudott, ahol szükség volt rá – így
illatozott életének törékeny, egyszerű virága. De most íme: elszáradt a fű és elhullt a virág! Így,
múlt időben. És mi, akik élünk, tudomásul kell vennünk a prófétai szót: minden
test csak fű, minden test csak virág. Isteni terv szerint jöttünk erre a
világra, isteni gondviselés alatt élünk, de a pusztulás felé indultunk el
mindannyian, hacsak nem lesz életünk egészen – testestől, lelkestől – az Úr
Jézusé. Mert Ő, mint az Isten Szava, örökre megmarad, és aki Őbenne él, mint
megváltott gyermeke, nem lát halált. Egyedül övé a dicsőség most és mindörökké!
Imádkozzunk! Mindenható Istenünk! Annak tudatában állunk itt, e
koporsó mellett, hogy Te az életnek és halálnak Ura vagy, és nálad nincs
változás vagy változásnak árnyéka. Köszönjük, hogy száradó fűszálnyi és lehulló
virágnyi életünket számon tartod, sőt meg akarod tartani az örök élet számára,
mert szeretsz kimondhatatlanul, számunkra felfoghatatlan módon. Ennek
bizonyítékát adtad Fiadban, az Úr Jézus Krisztusban, aki minden bűnünkért
tökéletesen eleget tett, és aki ma is kegyelemmel, hívogató szóval jön a bűnös
felé. Köszönjük, hogy nem kell megszáradt virágként aláhullanunk a kárhozat
soha ki nem alvó tüzébe!
Magasztalunk
eltávozott testvérünkért, akit a Te jóságodat és jókedvedet visszatükrözni
hívtál el már fiatalon! Ami szép, jó és igaz volt az életében, mind-mind tőled
volt, Urunk, és ami hiányosság volt vagy gyengeség, az is mind a te mérhetetlen
irgalmasságodra emlékeztet, s felmutat a véres keresztre, ahonnan jő a
bűnbocsánat, a kegyelem, az élet. Köszönjük, hogy te vigasztalod meg a
gyászolókat, és hogy te gondoskodsz néped közösségének jövőjéről minden időben.
Segíts, kérünk, szívünkbe fogadnunk drága üzenetedet, hogy éljünk általa
megszentelt, szolgáló életet, mely Krisztus illatát terjeszti e földön, és
amely teljes pompájában virul majd örökkévaló országodban! ÁMEN!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése