Elhívatásunk az igazság megismerése (II.Pét 1: 12-21)

Elhívatásunk az igazság megismerése

DIÁK FÜZET

Alapige: 2Pét 1: 12-21

Központi bibliai igazság: Az igazság minél mélyebb megismerése – melyben eszköz az igehallgatás, a megértett dolgok  gyakorlatba ültetése és az igetanulmányozás – minőségi lelki életet eredményez.   

Aranymondat: „Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének.” – 2Pét 1: 16

Nem elegendő csupán tudomásul venni az igazságot, illetve igazságnak elismerni, hanem minél inkább el kell mélyülni benne ahhoz, hogy hívő életünk tartalmasabb és minőségibb legyen. A felszínességtől óv bennünket az ige – attól az állapottól, amely nagyobb horderejű szolgálatokra alkalmatlan, és kevesebb öröm, kevesebb áldás, kevesebb imádat jellemzi, mint amennyi jellemezhetné. Olyan életre kell törekednünk tehát, amit nem a látszat tart fenn az ál-lelkiség álmagaslatain, hanem amely Lélekben és igazságban járva tapasztalja meg a Krisztus-követés kibeszélhetetlen áldásait és szépségét.        

William Mathews írja: „Higyjék el, hogy semmilyen munka sem olyan kimerítő, mint a tudatlanság elpalástolására kigondolt fogások, azon végnélküli fondorkodások, melyek a semmit valaminek, az aranyozást aranynak, a sekélységet mélységnek, az ürességet teljességnek, az élelmességet bölcsességnek, a hamisat a valódinak helyébe akarják értékesíteni. Vegyük ehhez a felfedezéstől való örökös félelmet, azt a folytonos rettegést, hogy valamely baklövés feltárja az illető ürességét; hogy valamely kézimunka hiányos része napfényre jön; hogy egy elálló fül elárulja az oroszlán bőrébe bújt szamarat. Így beláthatjuk, hogy semmi más lehető eljárás sem olyan munkamegtakarító, mint az alapos tanulás és a gondos művelődés.”

Az alapos tanulmányozás és a lelki élet folyamatos művelése révén a kegyelem által megismert igazság sok-sok gyönyörűséges vidéke tárul elénk újabb és újabb szépségek megismerésére hívogatón. Péter apostol azt mondja, hogy „bár ismeritek”, és az „igazságban szilárdak vagytok”, mégis fontos a buzdítás, az ébresztgetés.

Az igazság megismerhető az ige hallgatása által (2Pét 1: 12-15)

Az apostol emlékeztető szolgálata nem más, mint igehirdetés – elmondása, felelevenítése annak, amit hallgatói illetve levelének olvasói már rég hallottak és befogadtak. A szilárd hívő ember megfásulttá válhat, az igazságot ismerő megrekedhet, ezért szükséges hallani az igét testvéreinktől, Isten megbízottaitól. Az újra és újra elmondott krisztusi üzenet, mivel megújító, ébresztő hatalma van, nem lehet unalmas a hívő számára. Péter az ige hirdetését tartja legfőbb foglaltosságának, „míg ebben a földi porsátorban” van. Az „ébresztés” itt az ébrenlét fenntartását és fokozását jelenti. Érdemes lenne összeszámolni, hogy hány alkalommal hallunk igehirdetést egy esztendőben. Ahhoz képest sokkal szilárdabbaknak és sokkal éberebbeknek kellene lennünk, és az igazságot is sokkal jobban kellene ismernünk. Az apostolok idejében is hasonlóképpen volt ez a hívők között, ezért Péter, amint azt a 13-ik versben olvassuk, „helyesnek” és szükségesnek tartja a testvérek folyamatos emlékeztetését.

A tiszta ige hiteles hirdetői még holtuk után is beszélnek. A fennmaradt emlékek fokozott érzelmi állapotba hozhatják, és változásra, cselekvésre késztethetik az emlékezőt. Péter tisztában van ezzel a lehetőséggel is, ezért nem lankad a testvérek bátorításában, tanításában, a példamutatásban. Van eset, hogy az elhangzott ige csak hosszú idők múltán hozza meg a gyümölcsét, de sohasem tér vissza az Úrhoz üresen (Ézs 55: 11).

Aki tehát növekedni akar az igazság ismeretében, hallgassa örömmel, nyitottsággal és változásra készen a tisztán hirdetett igét!

Komolyan kell-e venni azt a tiszta igehirdetést, amelyet egy kifogásolható életű személy mond el? Mit tanít erről az Úr Jézus? Hát Pál apostol?

Az igazság megismerhető a személyes átélések által (2Pét 1: 16-18)

A Bibliából megismert és a gyakorlatban megélt igazságok is megerősítésünkre szolgálnak. A tapasztalat, az átélés révén rácsodálkozhatunk az igazság újabb oldalakról megvilágított szépségeire. Az ige hallgatása annak megcselekvése nélkül csak romlást és kárhozatot von maga után. Azonban ha nyitottak és engedelmesek vagyunk, a gyakorlatban tapasztaljuk meg, hogy valóban működnek mindazok a dolgok, amiket a Szentírásból megértettünk – és ezek a megtapasztalások dicsőítésre, újabb élet-odaszánásra serkentenek.

Hogy az igazságot jobban megismerhessük, látó, lelki szemekre van szükségünk, valamint a Lélek hangját meghallani alkalmas, lelki fülekre. Péter tudta az igazságot, hogy Mestere nem más, mint az élő Isten fia. Tanítványsága kezdetén hangot is adott ezen meggyőződésének. De volt egy nap, amikor saját fülével hallotta az Atya bizonyságtételét. A megdicsőülés hegyén társaival együtt látott is valamennyit a Fiú isteni dicsőségéből. Ha alkotásainak értelmes vizsgálata révén a racionális ember számára is megismerhető a hatalmas Isten, mennyivel inkább azok számára, akik hit által elfogadták, és tudják, hogy „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk!” Isten jelenléte mindenütt megtapasztalható, munkálkodásában mindenütt tetten érhető a hívő ember számára, aki a Szentírásban kijelentett igazságokhoz szabja életét. A naponkénti találkozás az Istennel munka, utazás, pihenés közben is a megismert igazságok másokkal való megismertetésére ösztönöz. Mi sem „kitalált meséket követve” ismertetjük meg embertársainkkal a Krisztus útját, hanem elsősorban az ige kijelentése, másodsorban pedig a saját tapasztalataink alapján.

Hogyan lehet Isten hangját meghallani, jelenlétét megtapasztalni munka közben, nem hívők között? Milyen hatása van életedre, amikor a gyakorlatban tapasztalod meg a Biblia szavának igaz voltát?          

          

Az igazság megismerhető az ige tanulmányozása által (2Pét 1: 19-21)

Az ige hallgatása (amikor mások hirdetik, a nekik adatott bölcsesség mértéke szerint), az ige tanulmányozása (amikor te magad foglalkozol a Bibliával a neked adatott világosság mértéke szerint) és az ige megélése – ez az útja az igazság megismerésének, és az ismeretben való növekedésnek. Péter apostol buzdítja a testvéreket, hogy figyeljenek a sötét helyen lámpásként világító, prófétai beszédre, amelynek eredete maga Isten. Képzeljük csak el, hogyan figyel a sötétben lámpást hordozó vándor! Milyen körültekintéssel, fáradtsága ellenére is milyen éberen, milyen kitartóan! Az ige lámpását azonban nem mi hordozzuk, hanem ő megy elől, ő mutatja az utat – vagyis tulajdonképpen ő hordoz, ő vezet minket át a földi életen, mert „sohasem ember akaratából származott”, és ember nem uralkodik rajta. Utat mutat, megláttatja a veszélyeket, távol tartja a sötétséget, bíztat és melegít. Ha nem figyelünk rá, rosszul tesszük – mi magunk látjuk a kárát. Eljön az az idő is bizonyosan, amikor felragyog a fényes hajnalcsillag, és az igazság napja teljes pompájában tündököl majd örökkön örökké. De addig az ige szerint élni, és mind jobban megismerni az igazságot komoly feladatunk – önmagunk érdekében, és Urunk dicsőségére.

Az igazságot alaposan nem ismerő, gyenge hívő ember igyekszik fenntartani az erő, a tapasztalat, az egyenesen járás látszatát, hogy így szerezzen tisztességet magának. Azonban hamar megütközik, és nehezen talál a homályból kiutat. Az igazság ismeretében való előhaladás mindinkább azt eredményezi, hogy Krisztus felé forduljon, és Őrá kívánjon hasonlítani. Az ige természetének, az ige szavainak alázatos és engedelmes tanulmányozása az élet minőségének megváltozását eredményezi, és áldott, sok gyümölcsöt terem az örökkévalóság számára.

Milyen gyakran, és milyen módszerrel tanulmányozod az igét? Miben mutatkozik meg az igetanulmányozás hatása az életedre?

Elhívatásunk az igazság megismerése

Alapige: 2Pét 1: 12-21

Központi bibliai igazság: Az igazság minél mélyebb megismerése – melyben eszköz az igehallgatás, a megértett dolgok  gyakorlatba ültetése és az igetanulmányozás – minőségi lelki életet eredményez.

Aranymondat: „Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének.” – 2Pét 1: 16

A tanítás célja: A résztvevők felismerjék, mennyire fontos minél alaposabban megismerni a Bibliában kijelentett tökéletes és elégséges igazságot az állhatatosság és a lelki növekedés érdekében.

A lecke levezetése

Az érdeklődés felkeltése 

Teológiai kollégiumban tartott előadást Billy Graham, amikor az egyik hallgató, akit látszólag fárasztott a hosszú tanítás, közbeszólt: „Ha ön az én koromban volna, szívesen töltene ennyi időt tanulással?” Graham így válaszolt: „Fiatal barátom, momentán nem tudok elképzelni a maga számára jobb időtöltést, mint a kapott képességeinek kifejlesztését. Ha azt a parancsot kapná, hogy vágjon ki egy fát, és kapna hozzá egy finom acélból készült baltát, ami azonban tompa és életlen, senki sem mondaná, hogy a balta kiélesítésére szánt idő hiábavaló. Maradjon az előadásokon, és élesítse a baltáját!”

Amellett, hogy az üdvösség útját megismerjék, Isten gyermekeinek sok-sok, egyénre szabott feladatuk van, amelyek által kiteljesedik, és lelki minőségében egyre magasabb szintre emelkedik az életük. Ilyen feladat az például, hogy ugyanazzal a lelkülettel szolgálják Istent és a rájuk bízottakat, mint ami a Krisztus Jézusban is megvolt; hogy járjanak a számukra előre elkészített jócselekedetekben; hogy akár esznek, akár isznak, mindent Isten dicsőségére tegyenek. Tehát a bibliai igazság megismerése nem csupán egy intellektuális folyamat, hanem elsősorban személyes kapcsolat kérdése a Jézus által Atyánkká lett, Teremtő Istennel. E tényből kiindulva beszélgessetek röviden arról, miért nem elegendő annak az igazságnak a puszta ismerete és hit általi elfogadása – ami egyébként nagyon sok embert jellemez –, hogy Isten létezik! Itt lényeges tisztázni az általános kegyelem (ti. Isten esőt és napfényt ad igazaknak és gonoszaknak egyaránt, vagyis hitüktől függetlenül gondoskodik az emberekről; alkotásainak értelmes vizsgálata révén bárki sokat megtudhat Róla) és a „speciális kegyelem” (Isten egyénre szabott munkája – igéje és Szentlelke által – az Ő gyermekének üdvösségre jutása és a hitben való növekedése érdekében) között!

Mai igeszakaszunk fényében láthatjuk, hogy a megismert Igazság (vagyis a Krisztus) ismeretében a tiszta igehirdetés hallgatása, a megértett üzenetek gyakorlatba ültetése, valamint a személyes igetanulmányozás révén juthatunk mélyebbre.        

              

Bibliatanulmány és alkalmazás

Az igazság megismerhető az ige hallgatása által (2Pét 1: 12-15)

Péter apostol élete értelmének és legnagyobb feladatának azt tartotta, hogy a hívőknek az igehirdetés általi ébresztgetése és ébren tartása által dicsőítse az Istent. Isten munkájában, amit az emberek között végez, a Szentírás kánonjának lezárása óta semmi sincs, ami az írott kijelentést felülírná, ami ne lenne vele összhangban. Éppen ezért a hívő emberek számára létfontosságú az igei tanítás és bizonyságtétel hallgatása, komolyan vétele. Az ige megszilárdít a „közöttünk jelenlévő igazságban” (12v.) – tehát amellett, hogy egyénenként erősít, lelki közösséget is formál és táplál. Az apostol határozott elkötelezettségét az ige hirdetése mellett olyan kifejezések igazolják, mint pl. „ezekre mindig emlékeztetni foglak” (12v.), „helyesnek tartom, hogy... ébresztgesselek” (13v.), „tudom” (14v.), „igyekszem” (15v.). Nem az a vágya, hogy halála után az ő személyéről, hanem az általa hirdetett igazságról emlékezzenek meg a testvérek úgy, hogy az átformáló hatással legyen életükre, és erősítse a hitüket. A „porsátorban” élő keresztyénnek sokféle kihívással kell szembenéznie a lelki és a fizikai színtéren egyaránt. Emlékeztesd a résztvevőket azokra az isteni elvárásokra, amikkel a múlt alkalommal tanulmányozott igeszakasz szembesíti a hívőket!

Alkalmazás: Mik azok a tényezők, amik miatt unalmasnak tartunk egy-egy igehirdetést? Milyen áldásai vannak a közösségben és az egyedüllétben (technikai eszközök segítségével) megélt igehallgatásnak? Térjetek ki a lényeges különbségekre is mind pozitív, mind negatív oldalon!                  

                

Az igazság megismerhető a személyes átélések által (2Pét 1: 16-18)

Péter bizonyságtétele személyes átélésen alapult, ugyanis nem csupán mások beszámolójából tudott a Megváltóról, hanem társai – vagyis hiteles tanúk –  jelenlétében „együtt volt” (18v.) vele a megdicsőülés hegyén is. Fülükkel hallották Őt, akárcsak az Atya hangját, és szemükkel látták a csodadolgokat. A heves vérmérsékletű, a hajdan földi nyereségekre összpontosító, másokat kisebbrendűnek tartó, a hazugságra és a képmutatásra is rávetemedni kész Péternek hosszú utat kellett megtennie, míg a szelídlelkűséggel gyakorolt, testvérek közötti szolgálat lelki magaslataira eljutott. Krisztus szavainak, az igének a komolyan vétele átformálta őt, és fokozatosan alkalmassá tette a mártíromságra is. Jézus megígérte az övéinek, hogy a világ végezetéig velük lesz – nem csupán gondoskodásával, hanem Lelke általi, megtisztító, vigasztaló, nevelő, minden, megismerni szükséges igazságra elvezérlő jelenlétével. Az ige gyakorlatba ültetése révén mindig a Krisztus ismeretében jutunk mélyebbre, és vannak átélések, amik az ige jobb megértéséhez, és az abban való gyönyörködéshez segítenek közelebb. Így épül fel a gyakorlati hívő élet az igébe vetett hit, az ige iránti feltétel nélküli engedelmesség, és az abból fakadó gyümölcstermés elemeiből a kegyelem munkája szerint.

Alkalmazás: Miért elégtelen és veszélyes a tapasztalatokra épülő hit (pl. „Hiszem, hogy Isten tud gyógyítani, hiszen már átéltem!”)? Miért fontos személyes életünkre és más (hívő és nem hívő) emberekre nézve, hogy az igazság mélyebb megismerésének folyamata a gyakorlatban, látható formában is megmutatkozzék?                          

          

Az igazság megismerhető az ige tanulmányozása által (2Pét 1: 19-21)

     Az apostolok idejében, és még jóval az után is,  nem vehették úgy kézbe a teljes Szentírást a hívők, mint ahogyan most mi tehetjük. Hitüket elsősorban az elhangzó bizonyságtételek és tanítások erősítették. Most azonban, a kánon lezárása után azt tartjuk, hogy a Biblia „az a legmagasabb rendű értékegység, amellyel az emberi eljárást, hitet és véleményt mérni kell” (Baptista Hitvallomás, 1972). Péter a Lélek által fontosnak tartja teljes meggyőződéssel („egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet” – 19v.) kijelenteni, hogy az Istentől származó, emberi csatornákon keresztül közvetített üzenet ihletett (21v.), tévedhetetlen (20v.) és hasznos, mint a „sötét helyen világító lámpás” (19v.). Ez azt jelenti, hogy igaznak kell tartani, komolyan kell venni, és az életünk minden tudatos pillanatában követni kell az igét. Nem elegendő tehát az, ha az ige fundamentumára hivatkozó tanításokat és bizonyságtételeket hallgatjuk – személyesen kell tanulmányoznunk azt, hogy ekképpen az igazságnak alaposabb ismerői legyünk, és az Úrtól kapott, egyéni feladatunkat a magunk helyén betölthessük.  Sokszor fáradalmas munka, és kevesebb időt szánunk rá, mint amennyit lehetne, pedig elengedhetetlen feladat. Fontosabb, mint a favágáshoz a fejszeélezés.

Alkalmazás: Szánjatok időt arra, hogy a csoporttagok egyéni bibliaolvasási és –tanulmányozási módszereiről, szokásairól beszéljetek! Miért nem elegendő csak hallgatni az igét; miért kell egyénileg is tanulmányozni azt? Ajánljatok egymásnak elérhető, megbízható eszközöket a bibliatanulmányozáshoz (lexikonok, szótárak, kommentárok stb.)!

Összefoglalás:

-          Isten azt akarja, hogy gyermekei az igazság ismeretében mind mélyebbre jussanak, és ezáltal erősödve gyümölcsöt teremjenek - az igehirdetés hallgatása ehhez egy igen fontos lehetőség

-          az igazság ismeretében való elmélyülés úgy valósulhat meg, ha az ige szavának és szellemiségének magunkat alárendelve a gyakorlati hívő életre törekszünk

-          az igetanulmányozás megóv a felszínességtől oly módon, hogy a Szentlélek befogadó képességünkhöz mérten világítja meg a megismernünk szükséges igazságokat